Péntek reggel. Túl vagyunk egy szörnyű éjszakán. elkezdett az ínye alatt mocorogni a foga. persze még kb 3 hónap van az első fog előbújásáig, de már ilyenkor érzik. Szuper… Nagy nehezen elaludt, erre fel kell ébresztenem, mert menni kell a dokihoz.
Hiszek benne, hogy a gyereke, habár mi nem úgy kezeljük őket, igenis értelmes “lények”. szóval egy hete minden nap leültem vele és lemondtam, hogy megyünk doktor bácsihoz, hogy megvizsgáljon és szurit adjon. Szóval a kiscsaj amennyire csak lehet fel volt készítve.
Tehát ébresztés. Mindenki ismeri azt az aranyszabályt, hogy alvó gyereket nem ébresztünk fel. És mindez többszörösen igaz, ha egy ébren töltött éjjel után vagy egy fogfájós gyerekkel 🙂 De Alíz egy hős volt. persze balhézott, de a babakocsiba lenyugodott, hogy “oké, legyen, nem hisztizek… még” 🙂
Odaértünk a dokihoz. Párom már ott várt, hogy a doki már ideges. Mondom lehet is, mert még van 15 perc az időpontunkig. Igen, de ma nincs ehhez kedve és már menne 🙂 Nah, ez aztán engem nagyon meghatott, hogy péntek délben nincs kedve dolgozni. Jah, igen, délben, a legjobb időpontban 😀 – bár szavam nem lehet, hiszen aznap épp csak 27 fok volt, ami mostanság hideg az időjósok szerint és nem az évszaknak megfelelő 🙂
Bemegyünk, hogy bocsánat, hogy csak 15 perccel korábban értem. Doktor bácsi mosolyog, hogy felkészítettem-e a gyereket az oltásra. Erre én kihúzom magam, mint a kitűnő tanuló, aki biztos bene, hogy a jó választ mondja, hogy persze… minden nap beszéltem vele erről. “hááát, kár volt, mert nincs oltó anyag…” Azt hittem viccel. de nem. Ez komoly. A magyar egészségügyi rendszer hálójában eltűntek az oltóanyagok. Már a védőnő mondta, hogy ritkábban fog szurit kapni, mert kevés van, és így oldják meg. Akkor próbáltam nem kötekedni, hogy de ugye a hatékonysága ezzel nem csökken meg ilyenek, de megnyugtattak, hogy nem dehogy. Erre kiderül, hogy nem csak ritkítják, de nem is adják be.
És igen, ez a torokgyík elleni, amit ha jól sejtem a pár héttel ezelőtti halál óta boldog boldogtalan beadat,mert rájöttek, hogy az oltás ellenességnek van másik oldala is…
De ne aggódjak, a jövő héten elvileg lesz. Akkor miért is nem jöhettünk akkor? nem kellett volna kétszer rángatni a gyereket. jah, hát Ő látni szerette volna, így jövő héten nem kell megvizsgálni….
Felhívnám a figyelmet a fentebbi mondataim egyikére: Alvó gyereket ne… De én most ezt másodszor is megtettem, hogy a textilpelenkával leterített hideg mérlegre és mérőszalagra rátegyem. Hogy a doki, 10 perc alatt lerendezzen, és a mellkas térfogatát is úgy nézte meg, hogy megkérdeztem, hogy nem-e kellene megmérni…. És még közben megjegyezte az asszisztensének, hogy a következő, ha nem lesz itt egy perc múlva, ő bizony lelép… Jah, hogy anyukának kérdései vannak, majd legközelebb.
Még az a szerencsém, hogy a párom, bártor apukaként jött velünk (jah, igen, eljött a munkahelyéről, de ilyen apróságokon már fent sem akadunk… Mert a lánya mellett akart lenni az első oltáson. Tehát jött velünk, így amíg én bementem a gyógyszertárba, hogy kiváltsam a kiimádkozott tápszert, amiért mindig leszid, hogy miért nem szoptatok rendesen (mert sajnos nincs elég tejem, pedig már mindent megcsináltam – ezt majd egyszer leírom) , addig az én tündéri kislányom kitombolta magát a Párom karjában:D
Így én hazafelé egy kis tündért kaptam, aki csak vigyorgott, mint aki tudja, hogy épp most úszta meg a szurikat 🙂