Kobra

Igen, igen, eljutottunk oda, hogy tudja magát tartani 45 fokos szögben 🙂 Hosszan, és tudatosan.

Tudni kell, hogy neki nagyon kötöttek az izmai, már 3 hetesen sikerült hasról hátra löknie magát. Azóta minden nap tornáztatjuk és jógáztatjuk. Ami nagyon édes, mert a Párom, aki teljesen anti-jógás :), Ő is jógáztatja. Szóval kezdetben nagyon nem szeretett hason. Minden alkalom egy külön hiszti lehetőségét rejtettet magába, vagyis nem rejtette, hiszen mindig ki is jött 🙂

De aztán olyan 6-7 hetes környékén megtört a jég. Elkezdte emelgetni a fejét, és így már izgi volt hason. Mi meg nagyokat nevettünk azon, hogy úgy tudja átfordítani a fejét, hogy közben lesúrolja  a nóziját 🙂

Egy hete rájött, hogy ennyi neki nem elég, hiszen háton csak felfelé lát vagy oldalra, hason csak oldalra vagy a lepedőt/plédet maga alatt, de vajon mi is lehet a feje fölött??? Így rájött, hogy egy módja van ennek kiderítésére, még pedig az, hogy felemeli a buksiját és úgy is körbenéz 🙂 És nagyon tetszik neki.

Az első siker után nem is tudta abbahagyni 🙂 Azóta csak hason akar lenni és csak előre nézni 🙂 Ami azért is jó, mert nagyon mozgatja a lábait hason fekve, és már kezdtem azt hinni, hogy hamarabb kezdi el magát lábbal előre tolni, mint, hogy a fejét felemeli, és az mégiscsak kellemetlen 🙂

Nah, de mi is a nehézség ebben az új tudásban. nem, nem az, hogy már a pihenőszékben sem akar megmaradni 🙂 Eddig az volt a trükk a napközbeni altatásra, illetve a hisztis éjszakákra, hogy hasra fektettük, és ott nagyon jókat aludt. Most viszont: “hason vagyok? De jó, akkor nézelődök egy kicsit :)” És még az sem zavarja, hogy  a kiságyában ott a pelenkázó…. Szóval a napközbeni alvás ellen újabb érvet tud felmutatni. 🙂

Már értem, hogy Anyum miért mondta azt mindig, hogy mikor én nem aludtam napközben 6 hónapos korom után, csak azzal nyugtatta magát,hogy “Nem baj, kislányom, egyszer visszakapod” 🙂

Én ezt nem fogom mondogatni a kislányomnak, de akar ő majd bulik után sokáig aludni 🙂