Igen, elvesztem, eltűntem. Nem volt könnyű az elmúlt időszak és fel tudnék sorolni még rengeteg dolgot, hogy miért is nem írtam eddig, de minek 🙂 Írtam napi Alíz leveleket a még gyermektelen barátnőimnek és heti levelet a kollégáimnak, és egyszerűen ez elmaradt. De most eszembe jutott, hogy ez egy nagyon jó dolog, és még ha senki nem is olvassa, én szeretem írni. Legálisan áradozhatok a kislányomról és puffoghatok idegesítő dolgok miatt.
Ma nagyon jó napunk van. Azt hiszem ez összefügg azzal, hogy én is egyre kiegyensúlyozottabb vagyok. Nah, eddig sem voltam valami stresszes, vagy túlizgulós anyuka, de újra sportolok és ez nagyon boldoggá tesz. Talán korábban nem írtam, de én inzulin rezisztenciás vagyok. Szóval nekem a sport nem csak, hogy függőség, de kötelező is. És van egy szuper férjem, aki támogat ebben és van hetente 2 szabad tornás estém 🙂
De erről majd később áradozok erről is. Ma egy kicsit másról szeretnék 🙂
Alízzal most voltunk másodszor egy mondókás éneklős kurzuson. Gyakorlatilag 2 hónapos korától olvasok neki verseket mondókákat és nagyon élvezi, sőt énekelek is neki, amit szintén nagyon szeret, de ezért aggódok is, hogy az én hangom mellett milyen hallás károsodásokat szenvedhet 🙂 Szóval mikor olvastam, hogy van egy ilyen lehetőség, akkor már ugrottam is. És nagyon szuper 🙂
Nagyon jó a csaj, aki tartja. Felnőttként elsőre furcsa, de meg lehet szokni, hogy egy 30 kilós lány egyszer egérke majd 5 perc múlva medve hangon szólal meg 🙂 Külön kiemelném, hogy minden gyerek nevét beleszövi az énekekbe mondókákba – elképesztően figyelmes. És az én Alíz kislányom végig kacagja az egészet, annyira élvezi. Pedig reggel 9:30-kor van, amikor is aludnia kellene, és először morcos is volt, hogy felébresztem, és csúnyán nézett rám egész úton. De mikor beértünk és meglátt amire megyünk már kacagott és vigyorgott össze vissza. Nah, de ne tévesszen meg senkit, nem rám mosolygott, én továbbra is büntiben voltam, még most is vagyok, pedig 2 órát ringattam a kezembe miközben főzni próbáltam 🙂
És a szappanbuborékokat is ennek az alkalomnak köszönhetjük, mert ott ismerte meg a kis szentem 🙂 És rajong érte azóta is 🙂 Párom meg is lepte másnap eggyel (bár , ha már bement ezért a régióba, akkor hozott még egy halom játékot is 🙂 És a legnagyobb hiszti alatt is lenyugtatja a kiscsajt és kacag és nézi a buborékokat 🙂
Szóval nagyon hálás vagyok, hogy vannak ilyen lehetőségek igazán kicsiknek is, ahol ámulhatnak, furulya és fuvola szót hallhatnak és rácsodálkozhatnak a világ csodáira 🙂
