Szappan buborék

A szappanbuborék (wikipédia) szappanos vízből álló vékony hártya, ami színjátszó felületű gömbalakot vesz fel. A szappanbuborékok általában csak néhány pillanatig maradnak meg, utána maguktól vagy egy felülettel érintkezve kipukkadnak.

Szóval ez egy nagyon egyszerű dolog, ami a gyerekek számára csoda és ámulatba ejti őket 🙂

Ez lett az új sláger a mi életünkben is. Először egy mondókás tanfolyamon találkoztunk vele. Belépve a csaj, aki tartotta az órát, ráfújta Alízra. Aki azonnal visszatartotta a levegőt,tudván,  hogy itt valami nagyon fontos dolog történik, aminek meg kell adni a tiszteletet. Bár kissé riadtan nézett az ismeretlenre és mikor észrevette, hogy én figyelem a reakcióját, nem értette, hogy most kinek és mi baja van. Majd szétpukkadt előtte :), ettől kidülledtek a szemei, hogy hova lett, így a lehető legtöbb apró szappanos vízszemcse ment a szemébe. De Ő nem sírt, sokkal jobban lekötötte, hogy most hova lett az a színes gömb, amit meg akart fogni. Ezután nagyon figyelt, hogy a lányka hova teszi azt a furcsa dolgot, amiből ilyen izék jönnek ki 🙂

A párom másnak meg is lepett minket egy fújóval és azonnal neki is estünk. Másodikra már ismerte így nem ijedt meg, de szigorúan nézett. És ekkor jött a csoda. Kisütött a nap és úgy fújtunk buborékokat. Ekkor minden színben játszottak a gömbök. Különböző méretűek színűek voltak, a kislányunknak pedig csak kerekedett a szeme 🙂 Mivel még nem ül, ezért csak kobra tartásba szemlélte a dolgot. Hiába próbáltam megfordítani, hogy hason jobban tudná élvezni, nem engedett, ő így akarta nézni. Ebből viszont egy teljesen kifacsart póz alakult, amiben gyakorlatilag a hátáig hajtotta vissza a fejét, és őt ez nem izgatta, ennél sokkal fontosabb dolgok jártak a fejében, például, hogyan szerezhetné meg ezeket a repülő valamiket. Pedig tuti, hogy kb 10 perc után teljesen elzsibbadt a nyaka

Annyira hihetetlen a szemében látni a csodálatot. Persze én felnőttként is élvezem a színes gömböket, de Ő olyan, mintha egy másik világba kerülne. Minden megszűnik körülötte, és nyúl a gömbök után, hogy elkapja őket. Amikor meg szétpukkad egy a szeme előtt, ami biztos hogy egy kicsit csípi, akkor hangosan kacag. És ezzel egy fél órára lefoglalható és az utolsó gömböt is akkora ámulattal képes nézni, mint az elsőt 🙂

Tegnap már addig fajult ez a dolog, hogy a kúszni/mászni még nem tudó gyerkőcöm minden izomcsoportját megmozgatva küzdötté fel magát  a mellkasomra, hiszen látta, hogy a kezembe van az a fura kinézetű valami, amiből ezek a gömbök csak úgy előbukkannak. Feltétlen kényszert érzett rá, hogy ezt neki is  a kezébe kell vennie. Mikor rájött, hogy nem fogom odaadni, akkor pedig egy éles váltással az arcomba tenyerelt és elkezdte rágni az orromat 🙂 Ha az övé nem lehet ne játsszon vele senki sem. 🙂

Majd az apja mentette meg a becsületünket, mert ugyan nem adta neki oda a fújót, de sikerült neki óriás gömböket fújnia, sőt gömböt a gömbbe is. Amitől ismét szentként tekintett rá az Ő egyszem lánya 🙂