Talán kiinduló pontnak jó, hogy nem vagyok túl jó az érzelmek kifejezésében. A családom sem az, így én sem lettem ennek a csúcsa… Sokáig a szeretlek szót csak ironikus értelemben voltam hajlandó használni. Aztán jött a Párom és ez megtört. Szerinte túlzottan is. És ehhez csatlakozott Mazsi, aki csak fokozta a helyzetet. A barátnőm az első hónapban rám szólt, hogy lehetne, hogy ne percenként mondjam neki, hogy szeretem 🙂
De hát, ha így van… és akit szeretünk azt puszsizgatjuk. Ezzel már Alíz is tisztában van, hiszen folyton puszizzuk és már Ő is nagyokat cuppog. Persze leginkább olyan formában, mikor az apja kimegy az ajtón , becsukódik a lift és akkor egy nagy puszi. Szóval az időzítést bizony még tanítani kell a kiscsajnak 🙂
Kezdetben a buksi puszi volt, hiszen ha karba hurcoltuk az esett kézre, vagyis ez esetben szájra. Aztán jött a hát, majd mikor már nagyon forgolódott akkor az a pihe puha, cseppet sem kisméretű poci. Persze Párom által továbbfejlesztve több formája is létezik, egyik nagyobb hanggal jár , mint a másik és egyik nagyobb sikolyt idéz elő, mint a másik 😀
Sőt a kedvencem, hogy fürdés után addig dugdossa a lábikóját az ember arcába, amíg össze vissza nem puszilgatjuk 🙂
Igen ám, de gyakorlatilag odáig jutottunk, hogy karba veszem és azonnal dobja a fejét, hogy tessék puszizni a nyakát 🙂 ha nem, akkor meg hiszti van ezerrel 🙂 Próbáltam én csikizéssel kicselezni, de ennél okosabb az én lányom, nem vette be és ragaszkodott a jól megérdemelt jussához. Kezdem azt hinni, hogy gyermekemre rossz hatással volt az a rengeteg és beismerhetetlenül szánalmas vámpíros könyv, amit a terhesség alatt olvastam 🙂 De visszaút nincs, bizony mostanság a délutáni alvás csak vámpír puszik után megy.
Miután ezt megírtam, felolvastam neki, hiszen mégis csak róla szól van beleszólása.. A reakció csak hatalmas kuncogás volt. Tényleg palira vesz ez a gyerek 🙂
