Sziasztok,
remélem jól telnek az “őszi” napjaitok 🙂
Nálunk rengeteg minden történt. Többek között annyira beleéltem magam a 4 napos hétvégébe, hogy majdnem elfelejtettem megírni a heti levelet 🙂 – de mivel mind pihentek, így sztem senkit nem zavar, hogy pár órával később kapjátok 🙂
Ha összefüggéstelen lesz a levelem, az azért van, mert nagyon tetszik neki a hangja és folyamatosan sikongat mögöttem, ami igen csak figyelemelterelő 🙂 pedig Maci próbálja lekötni, de a hangja most a sláger 🙂
Azt le se tagadhatná, hogy az én lányom, ugyanis a lehűlés előtt szinte versenyt hisztiztünk. Én nagyon megértettem, hogy milyen az, amikor semmit nem tud kezdeni magával az ember, mert annyira szenved, de ezt a Páromnak kicsit nehéz volt megvilágítani, hogy nem is olyan rossz, hogy két nő hisztizik a fülébe 🙂
Szóval a hét a lehűléssel és a viharokkal indult. Eddig nagyon szerette a viharokat, viszont most volt egy óriási dörgés, és szegényt épp félálomba találta. Szóval negyed órát csak ordított és utána is csak a kezembe akart megmaradni, szóval bevackoltunk egy takaróval és mindig szóltunk neki mielőtt jött egy-egy dörgés, és a végére már nevetett rajta 🙂 – és mivel ő alapvetően nem igazán bújós, hanem izgága és “tegyél le, hogy felfedezzem a világot ” típus, így nekem is nagyon jó volt 😀
A hangja mellett pedig a másik hobbija a kezeinek a nézegetése lett. Most már tudatosabban mozgatja őket és rájött, hogy össze tudja őket illeszteni 🙂 Maci nagyon sokat tapsolt neki és azt próbálta leutánozni, mikor rájött erre a képességre, hogy ez nem véletlen, hanem tudatos mozgás 🙂 És ezzel akár fél órát is el tud tölteni, hogy a kezeit csodája 🙂 (ami a durva, hogy én is nagyon jól elvagyok vele, hogy ezt nézem 🙂
A hét humoros része: Mikor kicsi volt (igen, ennél kisebb :)) , akkor rászoktam, hogy minden biológiai dolgára dalokat énekeltem neki, amiket aztán Maci is átvett. De az első dalnál elkövettem azt a hibát, hogy a Miki manó zenéjét írtam át szövegileg, amitől igazán fülbemászó. (vicces, ahogy elkezd nevetni a Miki manón, mikor az igazit hallgatjuk, és látszik a zavar a szemében, hogy nem ezzel a szöveggel ismeri :)) nah, szóval meghallotta ezt a barátnőm, aki teljesen kiakadt, hogy milyen dilis vagyok. Majd hívott két nap múlva, hogy az én hibámból mennyire leégett ismeretlenek előtt. Hazament az unokaöccséhez és nézett rá a tesója, hogy mit énekel a gyereknek. Mire a barátnőmnek leesett, hogy ezt a dalt énekli (ami természetesen a pelus tartalmáról szól) és egész hazaúton a vonaton is ezt énekelte, és most már érti miért néztek rá furán a huszonéves srácok 🙂És hét legjobb híre: ÁTFORDULT 🙂 hasról hátra. Letettem, hogy aludjon egy kicsit hason a járókába (ez a kedvenc póza). Elkezdtem írni a napi Alíz levelet (gondolom senkit nem lep meg, hogy ennek a levélnek van egy napi verziója is, amit a barátnők és a család kapnak 🙂 valakinek kedvet csinál a gyerekhez, valaki pedig meggyőződik, hogy nem akar még :)) Egyszer csak hallom, hogy játszik a bohóccal (aki mazochista és imádja, ha püfölik :)). Hátra szóltam, hogy “nagyon ügyes vagy Kicsim, üsd azt a bohócot”, majd leesett, hogy dehát hason van. Hátra néztem és látom, hogy nagy vigyorral az arcán fekszik a hátán és játszik 🙂 Olyan büszke vagyok rá 🙂
Remélem jól telik a 4 napos pihi 🙂
Gy. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: