Sziasztok,
remélem, mindenkinek szuper hete volt 🙂
Nekünk a péntekkel nagyon viccesen indult 🙂 Ugyanis teljesen felkészülve elmentünk oltásra. A doki úgy fogadott, hogy felkészítettem-e a kiscsajt az oltásra. Én persze kihúztam magam, mint a jó kisdiák, mikor biztos benne, hogy tudja a jó választ, hogy hát hogyne készítettem volna fel. Minden nap elmondtam Neki, hogy szurira megyünk, fájni fog, de én is, Maci is ott leszünk. Doki rám néz, nagyon helyes, hogy ezt elmondtam neki, de felesleges volt, mert ma nem kap oltást… Mint kiderült, oltóanyag hiány van, amit már tudtunk, mert szóltak, hogy ritkábban kapja majd őket nem havonta, de hogy meg se kapja az oltást… (ez a torokgyík elleni oltás,, amit ha jól gondolom, most boldog boldogtalan felvásárol a múltkori haláleset óta, de akkor is….)de nem akarta lemondani, mert akkor ránéz Alízra… És így mehetünk ezen a héten is 🙁 – pedig múlt pénteken jó idő volt, most kánikula is lesz…
A lényeg: méretek: 4500 gramm és 56 cm 🙂 Már óriási 🙂
Igen, én úgy gondolom, hogy óriási, de mások nem… Szombaton voltunk fodrásznál – nem, neki még nem kell :)- Kezdődött azzal, hogy egy hölgy megkérdezte, hogy kislány? Mondom, nem csak a Pride kedvéért oktatom neki a rózsaszín viseletet….:) Aztán kiültünk a Starbucks-ba és nem értettem, hogy miért bámul meg minket mindenki, volt olyan, aki oda is jött (igen, ez Macit kiborítja :)) Volt , aki csak távolról, de olyan furcsán nézett… Majd odajött egy csaj a kb 10 éves kislányával, hogy megnézhetik-e , mert még soha nem látott egy-két hetes babát… Mondtam neki, hogy 2 hónapos, majd megkérdezte, hogy biztos? … Nem, lehet, hogy rosszul emlékszem 🙂 Bár mentségükre legyen mondva, a barátnőm unokaöccse pont ugyanilyen méretekkel született 🙂 – de hát NŐ, pont jók a méretei 🙂
és akkor miben is fejlődött: Egyrészt, kezdek biztos lenni benne, hogy mérnök lesz a lelkem. Abból vontam le a következtetést, hogy ismeri a kétszer mérj szabályt, naponta ugyanis kb 30-szor méri le alkalmanként, hogy pontosan hány ujja is fér a szájába. Jelentem 3-nál tartunk, de cél az a teljes ököl eltüntetése 🙂
Megtanult utánozni minket. Reggelente a pihenőszékében van az asztalnál, amíg mi eszünk és nagyon édesen mozgatja az állkapcsát, mintha Ő is rágna valamit 🙂
És a szokások rabja 🙂 Etetéskor mindig elnéz az ajtó fele, mert Maci ott szokta bedugni a fejét mikor hazajön és puszit küldeni neki 🙂 Vasárnap jött Ádám (Maci tesója), és ugyanott benézett, a kiscsaj pedig ugrott egyet a kezembe és elkezdett sikítani 🙂 Mígnem rájött, hogy ismeri ezt az arcot és de jó, jön valaki kényeztetni 🙂 Ki is mentünk négyesbe a parkba, és leültünk egy narancssárga takaróra. Viszont én elmentem ásványvízért. mondom a szitut: narancssárga pléden, két pasi, egymással szembe fekve játszik egy kicsi lánnyal, aki teljesen véletlenül, de kb Pride szinekbe öltözött… Szerintetek mennyire bámulták meg őket és súgtak össze az idős nénik 🙂 – A fiúk megkértek, hogy többé ne menjek el 🙂
Egy hete rájött, hogy neki nem elég, hogy háton csak felfelé lát vagy oldalra, hason csak oldalra vagy a lepedőt/plédet maga alatt, de vajon mi is lehet a feje fölött??? Így rájött, hogy egy módja van ennek kiderítésére, még pedig az, hogy felemeli a buksiját és úgy is körbenéz 🙂 És nagyon tetszik neki. Az első siker után nem is tudta abbahagyni 🙂 Azóta csak hason akar lenni és csak előre nézni 🙂 Ami azért is jó, mert nagyon mozgatja a lábait hason fekve, és már kezdtem azt hinni, hogy hamarabb kezdi el magát lábbal előre tolni, mint, hogy a fejét felemeli, és az mégiscsak kellemetlen 🙂
És mi is a nehézség ebben az új tudásban? nem, nem az, hogy már a pihenőszékben sem akar megmaradni 🙂 Eddig az volt a trükk a napközbeni altatásra, illetve a hisztis éjszakákra, hogy hasra fektettük, és ott nagyon jókat aludt. Most viszont: “hason vagyok? De jó, akkor nézelődök egy kicsit :)” És még az sem zavarja, hogy a kiságyában ott a pelenkázó a feje fölött…. Szóval a napközbeni alvás ellen újabb érvet tud felmutatni. 🙂
Már értem, hogy Anyum miért mondta azt mindig, hogy mikor én nem aludtam napközben 6 hónapos korom után, csak azzal nyugtatta magát,hogy “Nem baj, kislányom, egyszer visszakapod” 🙂 Én ezt nem fogom mondogatni a kislányomnak, de akar ő majd bulik után sokáig aludni 🙂
És akkor még egy sikerélmény: Mióta megszületett, én minden ébredéskor rámosolygok (igen, még éjszaka is…) és azt mondom, hogy mosolygós ébredést Neked! És Maci is ezt csinálta, habár valljuk be őszintén nem biztos, hogy normálisnak gondolt emiatt 🙂 És most beért a gyümölcs 🙂 Már egy hete úgy ébred reggelente, hogy hatalmas mosoly van az arcán, mintha a felkelés valami jó dolog lenne 🙂 – ez az egyik képen látszik is, az egy relax reggelen készült. 🙂
Szép hétvégét Nektek!
Gy. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: