Sziasztok,
Igen, ismét eltelt egy hét és már megint “itt vagyok” 🙂
Szóval még múlt héten volt, hogy a kiscsaj rájött miért is jó nőnek lenni, mert mentem kozmetikushoz és elkísért. Megismerkedett kozmetikussal és fodrásszal is 🙂 Tudta, hogy kikhez kell bújni és kedvesnek lenni, mert később sok múlik rajtuk 😀 Persze aztán Macival kiültek kávézni és azt ugyanúgy élvezte 🙂
Hétfőn meg orvosnál voltunk (nagyon komoly vizsgálat, megmérik a súlyát, mert nem hisznek az itthoni mérésben :)) De minden rendben van, azt mondta, hogy nagyon szépen fejlődik 🙂 Kell majd néhány vizsgálat extrába, de az a genetikánk miatt és nem miatta 😀 És igazán nagyon jól viselte, már nem is sírt a rendelőben, hogy hideg van, én meg levetkőztetem 😀
A kedd az kicsit nehezebb volt :). Nem tudom kinek mondtam kinek nem, de már a pocimba nagyon frontérzékeny volt, már a szülésznő is mindig így nézte az eredményeket, áh, front van, ez nem számít. Szóval jött a hidegfront. Ez tömény 6 óra üvöltés volt… És nagyon szenvedett szegény. Macival felváltva próbáltuk vígasztani, de nem sokat segített. De nem baj, a szomszéd úgyis mondta, hogy még soha nem hallotta a hangját 🙂 Azt hiszem azóta visszasírja 🙂 😀
És elkezdett markolni 🙂 Persze azért, mert annak az egyik oldalán van a tükör és azt akarta közelebb húzni 🙂 de nem a motiváció számít, hanem az eredmény 🙂 És felfedzte a labdát is, és nagyon élvezi, szinte már kacag közben 🙂
Vasárnap reggel apák napja volt… Így Alíz ébresztette Macit 🙂 Persze előtte megetettem meg minden, hogy nyugodt legyen. Mondtam Macinak, hogy készítek reggelit, addig szedjék össze magukat. Negyed óra múlva mentem be, hogy mi ez a nagy csend, húzták a lóbőr és kéz a kézben aludtak 🙂
Mindig írják, hogy menniyre hasonlít rám. (ami, jól esik :)) Én ezt annyira nem veszem észre, de egy valamiben igen. A mimikája nagyon hasonló 🙂 Ami azért jó, mert pontosan tudom mikor színészkedik és mikor komoly a sírása 🙂 Olyan jó lenne, ha ez tinikoráig legalább megmaradna 😀
Szép hétvégét Nektek
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: