Sziasztok,
Sajnos véget ért a két hetes szabink 🙁 Pedig még nagyon bírtam volna 🙂
A hét legnagyobb eseménye természetesen az volt, hogy Maci megkapta az első arcra puszit. 🙂 Azt már mondtam korábban, hogy volt olyan, hogy ránézett és cuppogott, de most tovább lépett átkarolta a nyakát egyik oldalon és az arcára nyomva a kis száját adott egy puszit…. Nem én, aki etetem, tisztába teszem és játszok vele , kaptam az elsőt 🙂 De hát ez van, apa lánya szerelem 🙂
De nem baj, én is kaptam egy kis alamizsnát 🙂 egyik reggel mikor felkelt és a kezembe vettem, körbenézett, rám mosolygott és mindkét kezével átkarolta a nyakam és így szorított egy percig 🙂 Olyan édes volt, pedig tényleg nem bújós baba 🙂 – bár épp megnyugtatott az egyik projektvezető, hogy az Ő gyerkőce se volt bújós, most meg 7 éves és folyton azt akarja, hogy babusgassa az anyja 🙂 – bár Ő fiú és anya-fia szerelem van 😀
Amiatt óriási dicsértet érdemel Alíz, hogy továbbra is teljesen nyugodtan alszik. Anyukáméknál egy harmadik fajta kiságyban aludt és semmi gondja nem volt. És vidék, szóval 6tól óriási hangzavar volt minden felé, de Ő nyugodtan aludt 🙂 Szóval nagyon klassz. 🙂És rájöttem, hogy jó döntés volt, hogy nem alszunk egy szobában 🙂 Gyarkolatilag 4 napig, amíg egyben aludtunk maci semmit nem aludt. Nézek rá, hogy mi baja, miért nem alszik, mire közli, hogy a Kicsiként nem tud aludni, folyton nyüffög, ő meg aggódva áll egész éjjel a kiságynál 🙂 Mondtam, hogy nekem ez azért nem tűnik fel, mert Maci is ezt csinálja egész éjjel, szóval én már csak a fontos zajokra kelek fel 🙂
A nagyszülők nagyon izgatottak voltak. Meglepetés volt, hogy mentünk, mert szülinapjuk volt és nagyon örültek 🙂 nah, ennek az lett a vége, hogy anyukám felhívta az összes létező rokont, ismerőst.. (Makó kb 25 ezer fős, sztem 12 ezer megfordult nálunk :)) Szóval rendesen próbára lett téve a kiscsaj, hogy mennyit bír 🙂 De szuper volt, nagyon jól bírta 🙂
Bár szerdára elfáradt, ott már igazából mindegy volt ki közelített, ha ránéztek, akkor már sírt … Szegény, azért ez nagyon sok volt. 🙂
Maci pedig bemutatta az állatoknak. Olyan édesek voltak, ahogy haladtak állatról állatra. A kiskutyával is megismerkedett, aki ugye egy fekete lengyel pincsi, kisebb a macskáinknál 🙂 És maci nagyon helyes volt, hogy bemutatta őket egymásnak, hogy nem szabad egymást bántaniuk (Picike, Ő itt Alíz a kislányunk, nem szabad bántani. Alíz, Ő itt Picike a nagyiék kuytája és nem szabad majd később húzogatni a farkát és kínozni, csak, ha anya és én ott vagyunk és kifejezetten bíztatunk :D) Anyukám itt kitért a hitéből 🙂
A mélypont pedig az utazás volt,mert nem nagyon szeret kocsiban lenni, így pihenőhelytől pihenőhelyig kellett autózni, hogy ne üvöltsön. Azt látni kellett volna, ahogy ahátsó ülésen már bohócot csináltam magamból, mert meséltem, amik a fejembe voltak mesék, verset mondtam, énekeltem (ezt a pontot megértem, hogy itt ordított), a telefonom, aminek egyébként a közelébe se mehet, képeket mutogattam rajta, báboztam, csörgőztem… ami működött, hogy van egy napocska, amibe celofán van, azt morzsolgattam neki, és hagytam, hogy a jobb kezemet szétkarmolja a körmével 🙂 Ez lenyugtatta 20 percre 🙂 – anyu felhívott közben, hogy mikor érünk már haza, és hallotta, hogy ordít, erre reakció: “Milyen édes kis hangja van, itthon nem hallottunk ám ilyet ” 🙂 – Bár az megterheló, hogy Ő már jobban bírja a kanyargós utakat , mint én 🙂
legyen szép hétvégétek!
Gy. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: