Sziasztok,
Remélem élveztétek a hosszú hétvégét, bár tudom, hogy már messze van 🙂
Hát, igen, lebetegedtünk. Amikor megírtam nektek a levelet a következő éjszaka kezdődött. Pikantéria, hogy egyedül voltam, mert a párom még kórházban volt. Szóval kihívással teli éjszaka volt. Gyakorlatilag végig az ágyánál álltam, vagy a karomba ringattam. Ráadásul, nem volt itthon orrszívó csak kézi, ami ebben az esetben nem sokat ért. 🙁Szóval reggel 8kor már a gyógyszertár előtt álltam a lázas picivel , hogy orrszívót vegyek. (de tiszta idétlen vagyok, mert előtte nap már vettem orrspray-t és c-vitamint, de ez nem jutott eszembe…)
Mindegy, olyan nincs, amit két nő ne tudna megoldani, bármilyen picik is legyenek 🙂 Szóval ügyesen átestünk az éjszakán és a reggelen. Felhívtam a dokit, aki azt mondta, hogy vigyem el, habár én mondtam neki, hogy sztem csak egy enyhe megfázás és mivel gyógyszert úgysem adhat, átesünk rajta és kész, de Ő ragaszkodott az egészségügyi sétához. Szóval elvittük (közben a párom is hazaért – szintén lázasan és betegen). Rá se nézett Mazsira, csak megkérdezte, hogy én mióta vagyok beteg. Szemlesütve, szégyenkezve, hogy mint vírus hordozó vagyok jelen, beismertem, hogy 3 napja, majd mosolyog, hogy az jó, mert ennyi a lappangási ideje, és ez milyen nagykönyvi lefolyás (perverz öröm jelent meg az arcán)…., Oké (nem szóltam be…) nem nézné meg esetleg a gyereket. Jah, igen, ültesse az asztalra. Nézek rá nagy kerek szemekkel (ha beteg vagyok, kisebb problémáim vannak az érzelmeim takargatásával, igazából nehezen uralkodok a mimikámon ;)) szóval finoman jeleztem neki, hogy Alíz 5 hónapos, és bármily meglepő, még nem ül!!!!!! Jah, tényleg… megnézte a torkát, majd közli, hogy oké, ápoljam, ezzel nem tud mit kezdeni.Szuper, kaptunk orrcseppet, amit megmertem kérdezni, hogy milyen sűrűn kell használni, de nagy kegyesen válaszolt,hogy naponta 5-ször az éjszakaival együtt.Mivel volt szerencsém a tesztelésről sokat tanulni, így azért megkérdeztem ugyanerről a gyógyszerészt is, (aki persze egy mosolyt sem engedett meg magának, de ebben közrejátszhatott túl szoros kontya is, ami biztos nem engedte az arcizmait mozogni ) Közli, hogy 5 hónapos csak 3-szor kaphat és délután 4kor az utolsót 🙂 Nagyon funny szituáció volt, de akkorra már olyan fáradt voltam, hogy kijöttem és elkezdtem hahotázni 🙂
Ehhez képest óriási megnyugvás volt, hogy a hét vége és eleje a nagyszülőknél telt. Utazhattunk miután Maci azt mondta a dokinak, hogy majd az én gyerekorvosom segít, ha gond van. Persze az egyik se tudta, hogy én soha nem voltam gyerekorvosnál, mert anyu a kezdetektől felnőtt dokihoz vitt 🙂 – hiába, nem szerettem a gyerekdokit és már akkor is akaratos voltam 🙂
Alíz hihetetlen, nagyon jól viselte betegen is, hogy idegen helyen van, olyanok között, akiket ritkán lát. És ott is kellett hagynom pár órára, mert kardiológiára kellett mennem, és egy szót sem szólt, bájosan eljátszott bárkivel 🙂 Persze a fél várost az ujja köré csavarta 🙂 Hihetetlenül meg tudja szédíteni az embereket 🙂Persze főleg a nagyapjával vannak nagyon odáig meg vissza egymásért. Elkezdett arcokat simogatni, meg erősen ölelni. És apu karjában volt (mármint az én apukám kezébe) és anyukám ment volna oda, hogy átvegye. Alíz Apu felé fordult és erősen ölelte. Anyukám csak kicsit sértődött meg, hogy hozzá nem akar átmenni és őt nem ölelgeti. Hiába, ha pasi van a láthatáron, akkor senki nem rúghat labdába. Nagyon nő 😀
Nah, meg fizikailag is nő. Amik egy hónapja nagyon voltak, azok most épphogy rámennek. Pedig súlyra már egy hónapja nem hízott semmit, de nő, mint a gomba 🙂
Kezd rájönni a bújócskás dolgokra. Az óraátállítás számára nem egy világos fogalom, így azt gondolta, hogy nagyon vicces 5kor felkelni. Befektettem az ágyba, ahol Maci tiltakozásképpen a reggel ellen, a fejére húzta a takarót. Alíz meg fogta magát és lehúzta a takarót a fejéről, és közben hangosan kacagott 🙂 És ezzel nagyon jól elvoltak fél órán keresztül 🙂
Persze éjszakánként meg azt játszuk, hogy most már álmában is megfordul hasról hátra, ami szuper, de hátról hasra már nincs elég hely és kedve sincs, így mikor átforul, akkor üvölt, hogy valaki fordítsa vissza 🙂
És a legcukibb pillanat a héten, mikor Maci hazajött a kórházból és Alíz szinte kiugrott a kezemből, hogy a karjaiba ugorhasson 🙂 Igazi apa lánya pillanat 🙂
Napsütéses hétvégét Nektek 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: