Sziasztok,
remélem jól telt a hetetek a nem túl barátságos idő ellenére.
Alíz a héten nagyon aranyos dolgot fejlesztett ki, aminek tudom, hogy most örülök, és kábé egy év múlva már szidni fogom magam. Megtanulta, hogy úgy is tud kúszni, hogy közben felfelé kapaszkodik, és erre a legjobb gyakorló pálya én vagyok. Ez az alapja annak, hogy kifejlesztette, ha kézbe akar lenni (ami persze nem tarthat tovább 2 perc ölelgetésnél), akkor felkúszik a lábamon és a pólóm segítségével húzza magát felfelé addig, amíg fel nem veszem. Annyira édes, madj’ megzabálom, hogy erre magától rájött. És ha valaki új ember van itt, vagy olyan , akit régen látott, akkor akár negyed órán keresztül is az ölembe gubbaszt és figyel. Bár jógán ettől a mozdulatsortól nem a felhőtlen öröm és boldogság volt leolvasható az arcomról.
Fejlődik a kézügyessége is, ugyanis már nem csak rombol, hanem ő is pakolja a kockákat, igaz teljesen egyedi Mazsola-módszerrel. Ha elkezdek tornyot építeni, akkor egy-egy elemet már ő is beletesz. De mint tudjuk mindennek ára van. Ő lemond egy elemről, cserébe kéri az eddig felépített torony legalsó elemét, szigorúan csak és kizárólag azt. Már próbáltam neki javasolni, hogy inkább ne adja ide, ami a kezében van, de sajnos nagyon megtanítottam neki, hogy ha én adok valamit, akkor neki is kell, és ezt visszafelé is elvárja 🙂
Azt már írtam, hogy rajtam keresztül mászik, de úgy döntött nem vagyok elég nagy kihívás. Ezért a pihenőszékének a dobozát kiszedi az asztal alól és arra mászik fel. Majd popsival leereszti magát ülő helyzetbe, ahol picit még támasztja a doboz és úgy szemléli a világot. És persze ezt mindenhol megpróbálja, de csak a szobájában van szőnyeg. Annyira sajnálom, mikor kapaszkodik a parkettás részen és elkapar közben, olyan kis mérges tud lenni. 🙂 És ugyanez van, mikor emeli a popsiját és még kiskutya effektusba felemelkedik a popsija, leesik a feje és úgy próbál előrejutni 🙂
És evésben is önállósodik. Most már nem adhatom a szájába a rizspelyhet. Külön rituálé, hogy kiveszi a falatot a kezemből, megnézi, megszagolja, majd egyik kezével beteszi a szájába, a másikkal pedig rászorít, hogy biztos a helyén legyen az a falat. Hiába, kajával nem lehet vicceskedni.
Boldogan jelentem a héten megvolt az első igazi hisztije a kisasszonynak, de az az igazi verem magam a földhöz hiszti. Kezdődött úgy, hogy megint körbe akarta kúszni a lakást, aznap már vagy századszor. Ennek természetesen én örültem a legjobban, hiszen minden körnél tisztult a a padló és cseppet sem fájnak ám a térdeim :). Igen ám, de jött neki az isteni szikra, miszerint vajon mi lehet a küszöbön túl a konyhának nevezett misztikus helyen. Sajnos nem állt módomban ebben támogatni, így jobb megoldás nem lévén, egyszerűen fogtam magam és törökülésbe beültem az ajtóba, elzárva ezzel az utat. Pár percig próbálkozott azzal, hogy megkerült, elindul egyik irányba, majd irányt vált hirtelen… Nem működött, így meghozta a döntést, miszerint elkezdi kezét lábát verni a földhöz, majd a biztonság kedvéért minden tízedik másodpercben felnéz, hogy vajon mit reagálok. Én ismét bebizonyítottam, hogy igazi empatikus jó fej anyuka vagyok és elkezdtem nevetni, nem akartam, de annyira édes volt. Nos így ment ez 5 percig, majd amikor már más kiutat nem látott, fogta magát és elképesztő lendülettel hátradobta magát. Nah, itt megállt bennem az ütő, mert akkorát koppant a feje, hogy csak na. Nos itt jöttek az igazi könnyek. Én meg felvettem, pusziszgattam, megmutattam neki tükörbe, hogy semmi baj, csak koppant a buksi és egy percen belül már nevetgélt. Nah, azóta nem hisztizik és nem megy a konyhaajtó közelébe 🙂
De dicséret is tartozik a kúszáshoz, ugyanis, csak úgy megy, hogy ha bent vagyok a szobába, akkor a küszöbig megy, majd ha elindulok felé, akkor kúszik tovább, addig csak néz rám, hogy most mi lesz. Ha pedig kimegyek a szobából, akkor csak abba az irányba kúszik, amerre én mentem. És már csak minden ötödik alkalommal ugrik rá a sportcipőmre, Maci IKEA katalógusa azonban már nem használható rendeltetésszerűen, szóval nagyon durván fejlődik.
Hasonlóan vicces hétvégét Mindenkinek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: