Hogy vagytok? Mi köszönjük, nagyon élvezzük a meleg telet 🙂 Bár ez azt okozza, hogy nekem egyáltalán nincs karácsonyi hangulatom, pedig elég karácsony mániás vagyok 🙂

 

Habár múlt hét végén nagyon ígéretesen indult az idő. Elmentünk vásárolni, amit finoman szólva sem élvezett, de mikor kijöttünk elkezdett esni a hó. Egyik pillanatról a másikra az addig síró arca hatalmas mosolyra derült és kimeresztette a szemeit, hogy most mi ez, ami az arcára esik és gyorsan el is tűnik. Majd csak úgy magába elkezdett hangosan kacagni 🙂 Nagyon cuki volt 🙂

 

Elvittük karácsonyi vásárba, de még nem igazán nyűgözte le. Persze, érdeklődve nézte, de nem volt jobban meglepődve, mintha csak a parkban sétáltunk volna 🙂 Az egyik óvodában is mutogattam neki a Télapó figurákat, meg a hópelyheket, de semmi. Bezzeg a barátnőmtől kapott kismanó ruha lenyűgözte 🙂 És 6-án már rá is adhatom, akkor már Maci sem köthet belém, hogy “hülyét csinálok a gyerekből ” 🙂  – Jelezném, Ő nézi ki a legtöbb ilyen ruhácskát 😀

 

Felfedeztünk egy új babás-mamás tornát. Nah, jó ez így nem igaz, én járok egy edzésre és az edző szólt, hogy ha már gyerekem van nem akarnék-e arra is járni 🙂 Szóval elmentünk és hideg volt, bömbölt a zene, Alíz pedig csak nézelődött és mosolygott:) Ő volt a legkisebb, inkább éves körüli gyerekek voltak, de nagyon élvezte 🙂 Főleg a táncos részeket, mikor a kezembe volt 🙂

 

A jógával viszont kezdem azt hinni, hogy mélyebb gondjai vannak. nah, jó, már profin jógázok Mazsival a kezembe, de vannak bizonyos pózol, amiket határozottan állíthatom, hogy nem lehet gyerkőcöt tartva megcsinálni (ha valakinek mond valamit a hegytartás… :)) Igaz, szavam nem lehet, most csak az utolsó 10 percről kellett kihoznom, hiszen relaxációra nekem nincs szükségem, de gondoltam a többieknek megadom az esélyt 🙂 Az igazi gond az volt, hogy Beni, a nagyfiú egy másik kislányt pusziszgatott. És addig sem volt jókedvű, de itt eltört a mécses 🙂

 

Elérkeztünk a szeparációs szorongás részhez. Vagyis mindenhol csak én kellek neki 🙂 – mit legyek álszent, nagyon élvezem ám, hogy folyton ölelget 🙂 de nehezí­t olyan alap dolgokat, mint kimenni a konyhába és inni egy pohár vizet 🙂 Épp ezért kicsit aggódtam, hogy mi fog történni, mikor elmegyek tornázni és egy olyan barátnőm fog rá vigyázni, aki eddig még nem volt vele kettesben. De kreatí­v lányom van 🙂 pontosan tudja, hogy az alvás a legjobb módja az idő gyors eltöltésének. Barátnőm viszont azt tudta, hogyha alszik 5 után, akkor éjjel nem fog. Így másfél órán keresztül azt játszották, hogy Mazsi elaludt, barátnőm meg ébresztgette. Én meg nevettem a WhatApp üzeneteken és selfie képeken 🙂

 

A hét törése: nagyon háklis vagyok rá, hogy minden passzoljon egymáshoz, főleg ha egy nő ruháiról van szó. Így ha Maci öltözteti is Alízt, akkor is kirakom neki, hogy miket adhat rá (bár már magától is sokat fejlődött :)) Igen ám, de komoly zokni válságba kerültünk. Gyakorlatilag eljutottunk oda, hogy napi 3 szettet eszik nyálasra azénkisaranybogaram. Szóval mivel már nem volt tartalék zoknija és szerencsés módon egyik nap csak a bal lábán lévő zoknikat találta ízletesnek, így egy fehér és egy rózsaszín zokni került a mancsára, ami az én kényszeres énemet idegesítette, Maci meg pukkadozott a nevetéstől, hogy ez most biztos fizikai fájdalom nekem 🙂 – az volt 😀

 

BOLDOG MIKULÁST NEKTEK!

Devecsery László: Jön a Mikulás

A Mikulás gyorsan eljő

feje felett nagy hófelhő.

Rénszarvasok húzzák szánját,

hó csipkézi a bundáját.

Kövér puttony van a vállán,

hópihe ül a szakállán.

Mikor hozzád megérkezik,

cipőd sok-sok jóval telik.

Hull a hó, nézd, odakint,

a Mikulás néked int.