Sziasztok,
Tudom, meg fogtok kövezni, de imádom az őszt és a hideget 🙂 De, ha megnézitek a képeket, akkor meglátjátok, hogy azért , mert így MaciBocs-nak tudom öltöztetni Alízt és ez végtelenül szórakoztat 🙂
A hetünk az ismét szuper volt, bár jelezném, hogy fogas időszakunk van, így egy kicsit nehezebb az életünk 🙂
Kezdjük az éjszakák változásával és azzal, hogy mennyire meg tud minket különböztetni. Szóval mióta fáj a foga és folyik az orra (semmi baja, csak egyszerűen “takonypóc”, de minden kicsi a közelünkben..), azóta nem annyira nyugodtak az éjjelek. De , amikor felsír, akkor csak odasétálok, visszaadom a cumiját, visszafordítom hasra (pedig már magától is át tud fordulni…) és már alszik is vissza. Ha mindezt az apja teszi, aki persze elkezdi babusgatni, puszizgatni és “jajj, Édesem, felébredtél…” akkor ez egy fél órás művelet 🙂 Alíz meg közben nevetgél, de nem is rejti a mosolyát, hanem képes hangosan kacagni 😀 Szóval csak kicsit használja ki a helyzetét. 🙂
Szappan buborék. A múltkor már említettem, hogy nagy sláger lett nálunk. Nem tudom, hogy írásban ezt hogyan tudnám érzékeltetni, hogy pontosan mekkora fontossága is lett a dolognak. Gyakorlatilag a szappan buborék a minden. Elkezdjük neki fújni és sikongat, kacag, és már arra is rájött, hogy ezt mi csináljuk azzal az “izével”, szóval ránk mászik és próbálja kivenni a kezünkből 🙂 De nem csak a gyerekekre van ilyen hatással. Itt voltak a barátnőim és gyakorlatilag fél óra volt őket elmozdítani a buborék fújó mellől, vagy legalább meggyőzni, hogy Alíz felé fújják, hogy Ő is élvezze 🙂
Jóga: Kicsit nyafka volt jóga előtt, mert nem aludt, de reméltem, hogy kibírja….Kezdődött az egyik kisfiú zoknijával, amit közös erővel leszedték és megfelelő mértékben összenyálaztak. Majd a kisfiú arrébb ment és itt indultunk el a lejtőn, eltört a mécses. Az oktató felvette Alízt, ringatta puszizgatta, játszott vele, de semmi nem segített. Addig jutottunk, hogy ki kellett vinnem, hogy lenyugodjon, mert a többiek is elkezdtek sírni. 😀 10 perc alatt lenyugodott, nem aludt csak lógott a kezembe. Ez az új szokása. Sétálgassak, úgy hogy a kezembe van, de ne is szólaljak meg, Ő csak lógni akar csendben 🙂 Olyan édes ilyenkor. Nah, visszalopóztunk a jógára, játék volt, amit végig kacagott, utána váltás nélkül azonnal sírt… Ahogy a többiek is… Szóval semmit nem jógáztunk, ellenben 3 gyereket rávett a bömbölésre 🙂 – az alvós kép azt mutatja hogyan is nézett ki jóga után , kifáradva a nagy hisztiben 🙂
És jelentem, időben kávéfüggőt nevelek a kiscsajból 🙂 Starbuckban voltunk és már a múltkor is kinézte a kezemből a poharat. Egyrészt mivel piros, másrészt papír, és mint megtanultuk az elmúlt hetekben a papír az mindig és mindenhol a legfinomabb eledel, főleg, ha Maci könyvjelzőnek használja és egy pillanat alatt el elehet csenni tőle 😀 Szóval megint kapkodott a poharam után, és meguntam. Odamentem a pulthoz és kértem egy kis méretű papírpoharat. A kislány nagyon furcsán nézett rám, hogy miért kell nekem egy eszpresszós pohár, majd elmondtam neki, hogy gyerekjátéknak és azt hiszem próbált mosolyogni, de közben elgondolkodott, hogy mi bajom is lehet… Szóval odaadtam Alíznak és félisten szintre emelkedtem… (végre megközelítettem Macit a szemében :)) De a legjobb az volt, hogy simán megmondtam az elhaladó emberekből, hogy kinek van gyereke és kinek nincs. Akinek volt az megértően mosolygott, aki nem az meg bámult, hogy mit keres egy csecsemő kezében kávés pohár 🙂
Képek: Védelmemre legyen mondva a halas kép nem én voltam, hanem amíg a konyhában voltam, addig a barátnőm foglalata el magát 😀 – nem mintha én nem lennék hajlamos hasonló cselkedetekre gyermekemmel szemben 😉
Szép hétvégét Nektek
Gy. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: