Sziasztok 🙂
Remélem már annyira ünnepi hangulatban vagytok, mint mi 🙂 (épp az előbb veszekedtem 3 ügyfélszolgálattal, természetesen már fogyasztóvédelemmel fenyegetve, és láss csodát, azonnal tudnak szállítani mindent :))
De komolyra fordítva a szót, nekünk nagyon jó hetünk volt, tele ajándékokkal és rokonokkal meg barátokkal 🙂 – szeretem ezt a mindenki csak felugrik, mert Alíznak hoz valamit dolgot 🙂
Kezdjük a nehezebb résszel, mert még mindig tart az “anyanélkülsemmit” időszak, szóval ha 2 méterbél messzebb megyek, akkor a szomszédok a sírás alapján kb azt képzelhetik, hogy a gyerek középkori kínzásoknak van épp alávetve. A vicces része (mert ezt ugye muszáj megkeresni :)), hogy ez kb 1 percig tart, aztán egyik pillanatról a másikra elmúlik :). Elkezd játszani, és nem is érdekli tovább a dolog. Aztán persze kb 5 perc múlva eszébe jut, hogy az előbb valamiért sírt és akkor megint elkezdi. Ilyenkor beszólok a konyhából és megmutatom magam. Ő percekig tartó mustrával eldönti, hogy ilyen távolságból mennyire lehet elfogadó, sikerül-e meggyőznöm róla, hogy valóban én vagyok. Majd konstatálja, hogy igen és játszik tovább :). Ha nem ez történne, akkor annyi a kulcsszó, hogy ” De, Kicsim, a Te kajád készül éppen”. 🙂 Ez bármikor megoldás 🙂
Testi fejlődésben most az ülés alapjai vannak terítéken. Nagyon ügyesen feltámasztja magát az oldalán fekve feloldalasba, kinyomja a mellkasát és elkezdi felhúzni a lábát, sőt már így előre is tudja magát dobni. Annyira ügyes 🙂 És egyik percről a másikra kezdte el, és azóta ez a kedvenc elfoglaltsága 🙂
Most kezd átállni a napi két alvásra, és úgy, hogy ebből az egyik egy negyed órás a másik maximum 2 óra. De ezzel az ebéd nagyon kezd inogni, mert 1 órára nagyon elfárad éhes és álmos is. Nah, de annyira, hogy szerdán konkrétan a kanál a szájában volt és úgy aludt el. :D. Mit csinál ilyenkor egy jófej anya. Igen, rohan a kameráért…. 🙂 De felébredt!!!!!!! Ilyen nincs. Azóta ott van az asztalon a fényképező, de figyel rá, hogy két falat között hunyjon egyet és ne kanállal :).
Bezzeg jógára nem tudtunk menni, mert jó fej akartam lenni, aludt és most nem ébresztettem fel, mégis csak karácsony van meg minden. Legkésőbb 2:45 kor kellene elmennünk, hogy odaérjünk, de akkor már épp hogy becsúszunk. Erre 2:50-kor nevetve ébredt! Ezt nem hiszem el, hogy nem direkt volt 🙂
Az evés egyetlen negatívuma a vége. Bármennyit és bármit eszik, ha befejeztük az evést, akkor sír. De ez születése óta így volt, tele a poci, de egy perces sírás kell, hogy meggyászoljuk azon szomorú tényt, hogy véget ért e kellemes folyamat. Mindenki azt hiszi, hogy éhes maradt, és a múltkor már egyik barátnőmnek mondtam, hogy hozzon egy kis banánt és nézze meg, hogy nem eszi meg. És tényleg, megszagolta és ott hagyta. De szerdán átmentünk játszani, és gondoltam, ha ő már evett, akkor én is ehetek egy almát. Nah, nem úgy megy az. Addig fészkelődött a lábamon, míg csak a nagy kerek szemeket láttam, amik szinte elcsöppentek és olyan keservesen néztek rám, mintha még soha nem kapott volna enni. Engedtem, hogy megszagolja,erre úgy rábukott, hogy csak no. Harapdálta az ínyével, meg szívta a levét. Az első falat után köhögött, meg fintorgott, mert kicsit savanyú alma volt, de amikor elkezdtem elvenni tőle, akkor visszahúzta a kezem és tovább rágcsált. Ez élmény volt egy olyan negyed óráig, majd visszakaptam egy nyáltól csöpögő almát… 🙂
Békés, boldog ünnepeket Nektek és családotoknak! 🙂
Gy. 🙂 (és persze a gagyagva folyamatosan együttműködő Mazsi :))
