Sziasztok,
Remélem jól telik a hol tavaszias, hol őszies hetetek 🙂
Nekünk szuper hetünk volt, és ahogy a cím is mutatja, elbúcsúzunk a Fogatlan becenévtől, ugyanis szerda óta egy milliméteres kis fogacska büszke tulajdonosa. Nagyon durva, mert nem úgy van ám az, hogy este lefekszik fogatlanul és reggel egy szuper fogsorral ébred, hanem csak egy kis milli bújik elő, és nagyon nagyon lassan folytatja az útját. És előre is, ne utáljanak a gyerekesek, de nagyon szerencsések vagyunk, ugyanis megúsztuk annyival, hogy nyüfi, és éjjel 2 óránként nyüffent egyet, meg kell simizni a hátát és alszik tovább. És minden kenőcs nélkül megvan, szóval nagyon szuperül viseli. Jó, igaz, 3 hónapos kora óta kéthetente durrant be az ínye, így volt ideje megedződni. 🙂
Persze, hogy megjelent a foga, azt arra használta, hogy így gyorsabban és könnyebben veszi el az uzsonnámat. Ezen a héten egy fél gerezd narancsom bánta ezt a műveletet, sok egyéb más étel mellett. Próbáltam kivenni a szájából, mert citrusféle és azt még nem kellene, ennek egy következménye lett, ráharapott az ujjamra és addig nem engedte, amíg már könnyes nem volt a szemem és ígértem meg, hogy megeheti a narancsot 🙁 Vesztettem 🙂
Elindult a bölcsi néző időszak. Múlt héten láttunk egyet, ahonnan kimenekültünk , és nagyon rossz élmény volt. De volt egy másik hely, ami már honlap és első hívás után nagyon szimpi volt. A tulaj neve Földes Móni, és ezt égi jelnek vettem. Kis előtörténet, hogy kedden gondolkodtam ezen a levélen, hogy mi legyen benne, mi legyen a címe, és a figyelőt akartam adni, mert a hétvégén rokonoknál voltunk csupa új helyen és most nagyon kijött, hogy Alíz mindenhol 20 percig megfigyel, eldönti, hogy oké-e a dolog vagy sem, aztán bárhol jól érzi magát. De ez még mondókázón is így van, 10 percig csak megfigyel, aztán kacag nevet , de 10 perc figyelés neki kell. Nos, mentünk ebbe a bölcsibe, és egy percen belül a szőnyegre kérezkedett és 5 percen belül már labdázott a gyerekekkel. (igen, megtanulta gurítani a labdát :)) És egy órán keresztül el volt velük. A gyerekek tudták, hogy Ő nagyon törpe és óvatosan kell bánni vele. Persze minden gyerek nevét tudom, és a vezető beszédessége miatt mindenki személyiségjegyeiben is otthon vagyok 🙂 Hozzánk nem szóltak, hiszen idegen felnőttek voltunk, de fél óra után engedtek minket is játszani. Mondtam a csajnak, hogy akkor lenne egy gyerek, és ahogy elnézem a férjemet is szeretném beíratni olyan jól érzi magát 🙂 Másnap meséltem a tesómnak róla, és rögtön mondta, hogy akkor megvan a böcsi, és mondtam neki, hogy fura, mert nem is beszéltünk erről, hanem úgy jöttünk haza, hogy akkor jövünk legközelebb is 🙂
Heti jógaadag: mellettünk volt Lili, aki 1 hónappal idősebb és egy hete megtanult ülni meg mászni. Nos ők ketten elvettek mindent a kicsiktől, de még a cumikat is. Szóval első lépés, mindent visszatenni és összeültetni őket (Alíz hason fekve nyomja még…) , bokszolják le egymást közt. A lábam egyik oldalán az egyik gyerek a másikon a másik. Ez egy egylábon álló pozícióban egyébként roppant kellemes, és nagy a motiváció, hogy megmaradjon az egyensúly, mert a kezemet se tudtam volna letenni úgy, hogy ne egy kiscsajt találjak el. Nos, akkor adva van egy halom játék, de csak kettő érdekes. De az a kettő, ami a másiknál van. Semmi baj, egyik az egyik csajnak , másik a másiknak és hajrá. Nah, ebből lett a nagy ordítás… Semmi gond, le a pózból, megcserélni a játékokat és vissza. Ez már működött, közben mindketten engem néztek és kacagtak. Kicsit olyan érzésem van, hogy palira vettek…
Napsütéses hétvégét Nektek!
Gy. 🙂
ui.: még mielőtt valaki azt hinni, hogy csak fotózom a szenvedését, nem , nem , folyamatos ölelgetés meg babusgatás volt, de képek nagy része azért készül, hogy Maci is lássa minden percét, így a szenvedését is meg kellett örökíteni 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: