Első névnap – 2015.11.20.

• Pearlym85
• 2016. február 19. péntek

Sziasztok,

Remélem ki tudtátok élvezni ezeket a melegebb napokat. 🙂

Mi rengeteget üldögéltünk a parkban a tó partján (nah, jó inkább gyerek pancsoló, mint tó, de ne legyünk telhetetelenek :)) Az pedig nagyon vicces dolog, mikor kiülünk , és elkezdek neki mesét mesélni és mindenki úgy néz ránk , mint az UFO-kra… Pedig eskü, normális meséket mesélek neki 🙂

Első névnap 🙂 nagyon jól telt 🙂 Élvezte, hogy itt az egész család és minden körülötte forog 🙂 És imádom, hogy mennyire jól viseli az éttermeket is 🙂 Nézelődött, játszott a kezembe, igyekezett megrágni az étlapot, csak, hogy Ő is letesztelje a felhozatalt, majd aludt egyet 🙂 És úgy ült az asztalfőn, mintha tényleg értené, hogy ez most az Ő ünnepe 🙂 Közben egy halom gyerkőc sírt körülötte, megnézte őket majd rám mosolygott és folytatta az addigi elfoglaltságot, ami általában a csörgőjének a megfelelő mértékű összenyálazása volt.

Ezen a héten kipróbáltuk a mondókás kurzust a kedvenc babás helyünkön… Nah, ez kemény volt. Alíz nagyon élvezte és ez a lényeg, és a csaj is nagyon jó , aki tartja, csak felnőttként nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek 🙂 A csaj balerina, és fuvolázik is a gyerekeknek. Nagyon figyelmes, a dalokba belekölti a gyerekek neveit. És nagyon jó átmozgatós mondókái vannak, nah, de ahogy egy 30 kilós 20 éves lányka elénekli az egyik sort egérkeként majd mackóként majd valami elképesztő tájszólásba… Szóval én dőltem a nevetéstől… És volt egy apuka is, szóval mondtam a páromnak, hogy egyszer el kell mennie…. Kár, hogy video felvétel nem készíthető 🙂  De félre a gonoszsággal, nagyon jó volt, és tényleg a gyerekek nagyon élvezik. Mazsi egyébként is imádja a mondókákat, verseket, dalokat. Bár ez utóbbitól nagyon félek, mert úgy néz ki, hogy szereti a hangom, már pedig,  ha az enyémet jónak tartja, akkor gond lesz később a hallásával 😀

És megkapta az etető székét (persze egy halom más ajándék mellett) és úgy néz ki élvezi, hogy magasan van és így etetem 🙂 Habár mostanában nem eszik olyan lelkesen, de ez azt hiszem inkább a duzadt ínye miatt van, hogy fáj neki minden evéssel kapcsolatos dolog.

Egyre többet kacag. Szerdán nagyon nagy szél volt, ezért felmenekültünk, mert már nem tudtunk sétálni, de ez nem volt szerencsés, mert csak szenvdett fent, szóval megtörtem, hogy menjünk vissza, hátha ott jobb lesz. Viszont úgy tudtunk csak kijutni az utcából, hogy Ő az arcába kapta a szelet. Mindenre fel voltam készülve, csak arra nem, hogy ezen hangosan elkezd kuncogni. De úgy, hogy utánunk fordultak az emberek, Ő meg teli vigyorral nevetett, hogy ez mennyire vicces. Szóval ha szemből volt a szél ujjongott és hahotázott, ha hátba kapta, akkor meg sírt… Ki érti a gyerekeket 🙂 De ma épp ugyanilyen viccesnek gondolta, hogy bekapja az orrom és ráharap…. Finom jelzés, hogy túl nagy  🙂

Nevetős hétvégét Nektek!