Sziasztok,
Remélem nagyon jól telt a hetetek 🙂
Mi, köszönjük , nagyon jól vagyunk 🙂 A hetünk a kúszásról szólt, nagyon belejött a kiscsaj 🙂 Természetesen nem lehet ám kívülről motiválni. Ha odakúszik valamiért, azt elveszem arrébb teszem, akkor már nem megy érte, finoman jelzi a szemével, hogy pukkadjak meg, ha elveszem, már nem kell neki, keres mást, ami érdekli. Szóval ennyit az anyai motivációm nagyszerűségéről. 😀
A logikája viszont nagyon gyorsan fejlődik. Barátnőmtől kapott egy táblát, amire állatok vannak a mélyedésekbe beletéve. Mióta megkapta, azt játsszuk, hogy Ő kiszedi az állatokat, én meg persze cseppet sem ciki módon, miközben elmondom az állatok neveit és megmutatom milyen hangot adnak ki, visszateszem őket. Nos, ezt a folyamatot megunta, fogta magát fejjel lefelé állította a táblát, kiborult az összes állat, ami tudatos volt, mert nem ijedt meg a hangtól, és fogta magát oldalra billent, betette a hasa alá a táblát ráfeküdt, rám nézet és elkezdett hangosan nevetni és nevetett a bamba arckifejezésemen percekig. Azért ledöbbentem egy pillanatra 🙂
Valamelyik nap, Maci elkezdte megismertetni az élet nagy dolgaival, megmutatta neki, ahogy kicsavaroz valamit. Másnap azt láttam, hogy megfordította az éneklő lapozgatós könyvét, megnézte a mélyedéseket, ahol a csavarok vannak, beledugta a mutatóujját, és elkezdte forgatni… Az agyam eldobom 🙂
A humorérzéke is nagyon sokat fejlődött, nagyon sokat nevet és irtó cuki hangja van olyankor. A héten a kedvence az volt, hogy feküdtünk egymás mellett, én feltettem a lábam a szekrényre és Ő leutánozott. Aztán bedobta a cumiját a lábam alá. Mondtam neki, hogy lehet érte menni, mert én nem adom vissza. Bebújt, kiszedte, visszafeküdt, majd hangosan nevetett. Nem értettem mi ilyen vicces. Odanézek és látom, hogy hasra fordult és a hasa alatt a telefonomat dugdossa. Elfelejtettem, hogy az is a lábam alatt volt és esze ágában nem volta cumit kiszedni, hanem a telefonom csente el. Odagurultam, elkezdtem kiszedni a pocija alól, természetesen megfelelő mennyiségű csikivel fűszerezve, és annyira büszke volt magára, hogy akárhányszor rám nézett még fél órán keresztül hangosan nevetett. Maci már átjött a másik szobából, hogy nekünk meg mi bajunk van, mert én meg azon nevettem ,hogy Ő nevet és ez egy öngerjesztő folyamat volt 😀
És tegnap megvolt a legviccesebb etetésünk. (Igen, ér nevetni, mert az etetés közepén, mikor túljutottam az “atyaégmitfogenniagyerek” részen, már dőltem a röhögéstől, csak Alíz duzzogott 🙂 Szóval, teljesen normál módon elkezdett enni. Új kaja volt, tök. De kiköpte. Gondoltam az Oliva olaj nem tetszik neki, így adtam neki olaj nélkülit, de azt is kiköpte és hisztizett, de nem a kaja miatt, hanem csak amúgy. De gondoltam, sebaj, nem szerethet mindent, felbontok egy kész kaját… (nem szeretem, de szükség törvényt bont 🙂 Így lett cukkinis csirke az ebéd, amit imád. Nah, mivel az is fehér, azonnal bezárta a száját és így próbált ordítani, majd rájött, hogy ez nem működik, így nyitott szájjal ordított a száját a szék felé fordítva, hogy ne tehessek bele kaját. Jött a nagy ágyú, az alma, gondoltam adok egy cikket, hátha az oké, de azt is kiköpte. Nah, akkor lehet, hogy a foga fáj, és ezért nem akar enni, jöjjön a banán. Az oké volt. Nah, akkor kezdjük előröl! Hoztam egy tányért, almát és a reszelőt. 5 falat banán után bement egy alma. De hát a gyerek nem ebédelhet almát és banánt. Így a reszelő szélén összekevertem az almát és a cukkinis csirkét és úgy etettem, ez ment 3 falatig, majd rájött a trükkre, akkor jött a gyors segítség két falat banán formájában, szigorúan kézből, mert ugye ekkorra már a kanálban nem bízott. Aztán kézzel az alma cukkini páros, 3 falat… banán… újabb kanál próbálkozás… Már minden kajás volt, már minden össze volt keverve mindennel és egy laza 35 perc alatt meg is ebédelt a szentem 🙂 Én pedig a 10. perctől dőltem a nevetéstől, amin még meg is sértődött 🙂
Szép hétvégét Nektek
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: