Sziasztok,
Remélem mindenkinek nagyon szép őszi hete volt :))
Most épp nagyon el vagyok kényeztetve, mert a Párom hazajött korábban levitte a kiscsajt sétálni, így még időm is van nektek levelet írni 🙂 – nah, jó, igazából lehalt a számítógépes rendszerük (imádom az IT-sokat) és mindenki hazament a cégtől 😀 – de ez nem von le a dolog értékéből 🙂
Arra gondoltam, hogy hamarosan gügyögve fogom írni a leveleket, Ti meg bajlódhattok a Google translate-tel 🙂
Képzeljétek, haladunk a hozzátáplással: múlt pénteken kipróbáltuk a répát és jelentem egy szuperhős a kicsikém, mert minden gond nélkül betolta. Először almával kapta, de másnap már nem volt benne, csak nagyon kevés. nah, az nem jött be neki 🙂 Bezzeg a burgonya… Azzal semmi baja a kiscsajnak, csak annyi, hogy miért sajnálom tőle, és szeretne még 🙂 És továbbra is nagyon szépen eszik, így rém büszke vagyok rá!
Képzeljétek, elkezdett kacagni. Annyira szépen kacag! Az első szombat délután volt, mikor már 3 órája szenvedett és aludni meg persze nem akart és végső kétségbe esésembe elkezdtem csikizni a pociját (mert ugye olyan, mint egy macska és hátha ez is bejön…:)) És működött. Hangosan nevetett 🙂 Aztán vasárnap Macival fürdetés volt és mikor kivette és elkezdte törölgetni akkor is hangosan kacagott 🙂 Olyan édes kacaja van 🙂
Ez a nem alvás gondoltam jól jön majd a jógán. Szóval 5 napja nem aludt délutánonként. Elindultunk jógára kaja után, betettem a babakocsiba és csak a stúdió közelébe értünk és máris elaludt. Bementünk Párom munkahelyére és mindenki kinevetett minket. Majd beértünk a jógára és a többi anyuka első kérdése, hogy elaludt már vagy még van pár perc. Nah, de jól megkapták a magukét, ugyanis Alíz felébredt és elkezdett mosolyogni! Mindenki meglepődött, hogy ezt eddig nem is látták. Alíz nézegette a nagyobb babákat és végig ébren volt. A feladatoknál pedig hangosan kacagott 🙂 A többi baba meg nézte, hogy nah most ennek mi baja van…. 🙂 – ami igaz, az igaz. Amint kiléptünk az ajtón, már aludt is 😀
Egyre többet forgolódik, folyton az oldalán találom. Meg nyomja ki a csípőjét, ami csak akkor kellemetlen, mikor venném ki a pihenő székből (hiszen van mit kipihennie :)) , kikapcsolom a biztonsági övet, erre felnyomja a csípőjét, és szabályosan kicsúszik a székből 🙂
De a legnagyobb siker számomra nem ezekből jött. Szombat délután ültünk a kanapén és meséltem neki. Egyszer csak átölelte az arcom magához húzott és megpuszilt, majd átkarolta a nyakamat! Annyira tökéletes pillanat volt 🙂 – hú ez most nagyon anyukás mondat volt ám 🙂
Szép hétvégét Nektek
