Kire ütött ez a gyerek?

Sziasztok,

 

Remélem jól telt a hetetek.

 

A kiscsaj napról napra változik és nagyon sokat fejlődik. Azt már meséltem, hogy kis kora óta a labdák meghatározó szerepet töltenek be az életében. Nagyon sokat dobáltuk neki felfelé az IKEA-s rongylabdát úgy, hogy ránk essen és ezen mindig nevetett. De volt olyan,hogy elgurult. Nos, itt a lustaság döntött, és nem utána mentem, hanem lábbal felvettem és onnan ejtettem magunkra. Ezt imádta. És most eljutottunk oda, hogy ezt magának is meg tudja csinálni 🙂 Gyakorlatilag addig püföli a labdát, amíg az nem kerül a lábfejéhez, ott összeszorítja, felemeli és magára ejti. És ezen kacag, kacag, kacag… Csak azt kéne megtanulni, hogy ez csak a labdára igaz, a fatáblára nem 😀

 

Továbbá új módszert fejlesztett ki a tiltott területek meghódítására. Két nagyon tilos rész van. Az egyik a fürdő. Ezt úgy oldja meg, hogy ha hallja, hogy valamelyikünk fürdik, akkor odakúszik az ajtóhoz, de csak annyira, hogy belásson. Majd elkezdi nyújtogatni a nyakát és tolja befelé. Tudja, hogy ezen elkezdünk nevetni, és amíg nevetünk, addigra már be is lógott. A másik, sokkal több gondolkodást igénylő módszere az lett, hogy megáll a konyha ajtóban. Áll és néz, de mindig van a kezében vagy egy labda, vagy egy kocka. majd, amikor egy pillanatra nem figyelek, bedobja. Utána néz, hogy hát ezt most neki bizony össze kell szedni, hiszen játékot nem hagyunk szét, és így gyorsan beoson érte. De ha már ott van, akkor gyorsan körbenéz. Akkor felkapom, büntiből beviszem a szobájába, de látom, hogy nevet a szeme és egy percig nem vesz komolyan. Szerintem nagyon szívatva vagyok ám 🙂

 

Mivel Mazsi elmúlt 9 hónapos, ezért ismét orvosi köröket nyomtunk. A legnagyobb bók a gyerek dokitól, hogy “milyen ritkán látom önöket”. Majd a védőnő is megjegyezte, hogy a kötelező ellenőrzéseken kívül mi soha nem megyünk a dokihoz. Én néztem szemlesütve, hogy nem tudtam, hogy piknikezni kellene vele összejárnom :), eddig azt hittem, hogy az jó dolog, hogy keveset lát. A mérlegeléseken ismét jól szerepelt: 8,3 kiló és 72 cm. Olyan fura belegondolni, hogy csak most született. A doki elkezdte sorolni, hogy miket és hogyan kellene ennie, majd mindennél bólintottam, hogy így csináljuk, erre kiakadt, hogy tud ő nekem újat mondani? Pedig azt hittem kedvelni fog, hogy kevés dolga van velem 🙂

 

A héten megkapta az első fogkeféjét. már nagyon kicsi kora óta figyelek arra,hogy én előtte mossak fogat, hogy szokja a látványt, és neki is vettünk egy fogmosó nyuszit, amivel kaja után átdörzsöltem az ínyét, szoktatva ezzel a rutinhoz. Meg később mondták ugyan, de ezzel akarva akaratlan megkönnyítettem neki a fogzást, mert elvékonyodott a fogak fölött az ínye. Nah, ennek következménye, hogy mikor Maci hazahozta a fogkefét és odaadtam neki, akkor azonnal a szájába vette és elkezdte dörzsizni az ínyét 🙂 Ami cuki volt, de valószínűleg csikizte, így elkezdett tüsszenteni 🙂 De folytatta, szóval nem lehetett rossz élmény. És azóta is minden kaja után, megyünk a fürdőbe, és már nyitja is a száját, majd hagyja, hogy egy percig mossam azt a két fogát 🙂

 

Több hozzászólást kaptam kollégáktól, hogy az “ördög maga” képen tiszta olyan, mint én. Miután ezt többen megjegyezték, elmeséltem Macinak, aki rám nézett, hogy hát eddig nem merte mondani, de…. 😀 Egyébként ez nagyon vicces, hogy mindig azt mondják, akik engem ismernek jobban, hogy nagyon rám hasonlít, ami képek alapján teljesen igaz. De ha itt van valaki, aki ismeri jobban a páromat is, az mindenki azt mondja, hogy bizony tiszta Maci. És ez nagyon mókás, mert én folyton őt keresem benne, ő meg mindig engem keres benne 🙂 De nagyon jókat elszórakozunk ezen, és mindig megállapítjuk, hogy egyikünkre se hasonlít, csak egyszerűen jól adtuk le a rendelést 🙂 

 

Szép hétvégét Nektek!