Blaha Lujza visszatért

Sziasztok,

 

remélem jól telt a hetetek, és már nagyon várjátok a nyuszit 🙂  

 

Nekünk betegség miatt nagyon vegyes volt. Péntekről szombatra elkezdett folyni az orra, és nem kapott éjjel levegőt, szóval jól indult a hétvége. Bár elég furcsán beteg a kiscsaj, mert folyt az orra, hisztisebb volt, de érdekes módon, amint játék került a közelébe kacagott , kúszott, rohant, és nagyon jól elvolt :). Szóval szerencsére elég gyenge lefolyású volt, nem is lázasodott és másnap már alig kellett az orrszívó. De azért megfelelően kihasználta a helyzetet, hogy sokat legyen a kezembe. És mivel már 8 kiló, jelzem kar alapján testépítő is lehetnék, annyit erősödött.

 

Jó hírem van, végre akadt segítségem a takarításban, és teljesen költséghatékony. Azt már meséltem, hogy csak pohárból hajlandó inni, csak evés végén, és most már leginkább úgy, hogy Ő is fogja a poharat. Igen, nagyon sokat öltözik át :). Nos, egyik nap otthagytam a pohárral, amíg kirohantam a “kajakiegészítő” és egyben életmentő kölesgolyóért, hiszen a kaja nem volt elég, és mire visszajöttem csak azt láttam, hogy elvette az asztalról  a szalvétát  és kitörölte a pohár belsejét is meg körbe a száját. Annyira ügyes volt és közben mosolygott, hogy ez milyen jó. Én meg jó anya módjára bíztattam, hogy bizony van még a konyhában elég dolog és ne fogja vissza magát 🙂 Nah, jó, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ezután a földre dobta a poharat, de ez semmit nem von le az eredeti tett értékéből 😀

 

Jógán most nagyon elégedett volt, mert egy vele egy idős kisfiú volt rajtunk kívül és fejlettségben is ugyanazokat csinálták, így nagyon szépen tudtak együtt játszani, cserélgették a játékokat, megérintették egymást , egy-két szólás után pedig már egymás szemét sem akarták kinyomni (Igen, ezt szó szerint értem). Aztán fél óra után úgy döntöttek nem jó neki a sarokban, sokkal jobb lesz a lábamnál. Szóval az egyik az egyik lábamba, a másik a másikba kapaszkodott, ami egyébként nagyon cuki és Alíz csak pár napja csinálja. És annyira édesen nevettek, hogy ez mennyire vicces, hogy hagytam őket szórakozni 🙂

 

És a heti büszkeségem, hogy azt mondogatja anyanyanyanyanyanya…. Bár barátnőm szerint nyanyanyanyanya, de ez szerintem csak jóakarás és tagolás kérdése 🙂 Bár az új kedvenc szóösszetétele a nenenenenenene. Ez akkor különösen kellemes, mikor fél óra hintáztatás után próbálom meggyőzni, hogy vissza kellene menni a babakocsiba, menni haza, esetleg enni, és olyan hangerővel ordítja, hogy mindenki minket néz a játszótéren. 🙂 Tényleg nem tudom, vajon kitől örökölte az akaratosságát. 🙂

 

Múlt héten írtam, hogy felállt, ami tudom nagyon jó, de így kimaradt a mászás. Ami nem gond, vissza lehet pótolni az agyban pedig nem épít olyat, amit a kúszás ne tenne, de azért felhívtam a Dévény központot, hogy én inkább most pótolnám vissza neki, hogy ne később kelljen ezzel foglalkozni. Nos, ezt soha senki ne tegye. Nem kicsit ijesztgettek meg, hogy jajj, ez mekkora gond és mi lesz így a gyerekből….. Próbáltam elmondani, hogy se én, se a tesóm  nem másztunk, és a mellékelt ábra szerint legalább egyikünk teljesen normális (ezt mindenkire rábízom, hogy melyik fél :)) Szóval hívjam végig a 11. kerületieket, mert a központ júliusra tud időpontot adni. Nos az itteniek sokkal hamarabb április végére…. Addig majd megmondom Alíznak, hogy nincs mozgás és kész. De felhívtam egy korai fejlesztő központot, ahol nem gondoltak teljesen komplettnek, hogy emiatt aggódok, de oké, megnézik a gyerkőcöt.

 

Jött a telefon egy nap múlva, hogy valaki nem ment el, és menjünk át. Nos, nem javaslom senkinek, hogy egy óra alvás után felébresszen egy 10 hónaposat. Mert akkor ugyan nem gond, teljesen jól viselte, mosolygott mindenkire, haverkodott, de amikor a doki néni meg a gyógytornász elkezdték nyomorgatni, meg kamerázni, akkor kibukott. És akkor már én sem voltam jó. Befordult a fal felé, és ordított, folytak a könnyei. És annyira cuki volt, mert folyton hátranézett a válla fölött és ha közelítettem, akkor közelebb ment a falhoz és még jobban sírt. Nos, itt mondta a doki néni, hogy “tiszta Blaha Lujza”. És ezt ki kellett bírni nevetés nélkül, mikor tisztán látszott, hogy fárdat és rájátszik 🙂 Oké, oké, cserébe lóghatott a kezembe egész délután 🙂 jah, és a trükk, amivel együttműködő lett az természetesen egy kis ZIZI volt 🙂

 

Boldog nyuszit Nektek!