Így áll a helyzet

Sziasztok,

Remélem jól telt a hosszú hétvége. Igen, volt 4 nap a múlt héten J:)De semmi baj, ha már nem emlékeztek, mert jövő hét végén megint lesz egy 3napos.

Nekünk nagyon jó volt. Kezdjük egy találós kérdéssel, ami vigyázat, becsapós. Hány felnőtt kell egy csőrös pohár összeszereléséhez? A helyes válasz 4. Nah jó, ebből a sales-est meg a HR-st kivehetjük, marad két mérnök. Alíz arcát látni kellett volna, ahogy Macira és Tesómra nézett, hogy ezek vajon mit akarnak az ő poharától. Mert nem vettünk neki új poharat, hogy ne kelljen újat megszokni, csak a csőr részét cseréltük le,mert négy hónapos kora óta membrános volt, ami helyett most kemény csőrös lett. Nos, egy ponton megunta kikapta a kezükből és elkezdett inni. Még jó, hogy nem mi vagyunk a célcsoport… És ez volt ez első és egyben utolsó élmény ezzel a pohárral. Másnap ráébredt, hogy nem tetszik neki, Ő bizony mostantól csak pohárból hajlandó inni. Ha szomjas, rámutat a pohárra, tartja a fejét és gyönyörűen iszik belőle. Néha félre megy, ami kit izgat, mert annyira büszkén ül, hogy Ő bizony úgy iszik, mint a nagyok 🙂

Hétvégén a szüleimnél voltunk és bizony ott is megmutatta mire is képes „kukucska” címszó alatt. Bár határozottan sértésként kezelte, hogy a kutya és a macska nem hajlandóak vele játszani. Ennél már csak az érintette rosszabbul, mikor elbarikádoztuk a szobába. Szükséghelyzet volt, ugyanis Ő gyorsabb, mint mi, és a balesetek, valamint korai macska halálozások elkerülése végett be kellett szorítanunk a szobába. 🙂

Persze a légzésfigyelőt itthon hagytuk. Szóval szombat délután „szerezz technikai kütyüt vidéken” című játékba kezdtünk. Szereztünk is, egy pici szépséghibával. Érintkezési hibás, így éjjel beriasztott, ha csak hozzáértünk, vagy Mazsi megmozdult. Ami egy 10 hónaposnál igen csak gyakran előfordul. Mi ugrottunk, tudtuk, hogy nincs gáz, de akkor is ijesztő. És nem tudtuk kikapcsolni, szét kellett szerelni gyorsan, közben Alíz csak ránk nézett megvetően és a másik oldalára fordult… Hiába, alvó gyereket nem illik zargatni…

A jógáról most semmi vicces sztorit nem tudok, mert igen csak nehéz lenne, tekintve, hogy csak Mazsi meg én voltunk. Ez persze őt nem zavarta, nem neki kellett tornáznia. Leült a játszódoboz mellé, és kiszedte a játékokat. majd kergetett egy labdád, és marha jól elszórakoztatta magát és a jóga oktatót is 😉 Őszintén, szerintem még soha nem érezte ilyen jól magát.

És akkor a címadó. Sokat írtam, hogy még nem mászik. Vagyis négykézláb van, hintázik, és felfelé mászik, de nagyon, azonban előrefelé nem akar. Doki is mondta, hogy ez teljesen rendben van, nem olyan fontos. És mivel ezzel nem dicsekedhet, úgy döntött másképp vonja magára a figyelmet. És egy óvatlan pillanatban bizony az otthoni ágy alacsonyságának köszönhetően egyszerűen felállt és hangosan kacagva nézett ránk, hogy most mi ez a döbbenet az arcunkon. Szerencsére az óta nagyjából megtanult esni is. Ugyanis, közben már sétálna is kapaszkodva, de ahhoz még nem elég erős a lába, így jobb esetben spárgába megy le, rosszabban pedig üvölt, hogy valaki szedje szét a lábait. Ezen folyamatot itthon is folytatta, így most én vagyok kénytelen levenni a zokniját, ugyanis bármennyire is tapadókorongos, nagyon csúszik. És egy dühöngő gyerek, hogyan is fogalmazzam, sem a szemnek, sem a dobhártyának nem tesz jót, a jószomszédi iszonyról már ne is beszéljünk 🙂

Legyen szép hétvégétek!

Gy