Sziasztok,
remélem szuper hetetek volt.
Beindult a tavasz, így mi si úgy döntöttünk bevirágosítjuk az erkélyt. Ezért elmentünk palántákat venni és Mazsi nagyon élvezte, hogy szagolgathatja meg tapizhatja a fűszernövényeket. Végre valami, amit anya vagy apa nem tiltanak meg :). Bezzeg az ültetés közben nem volt ilyen aktív. Vagyis a földet szívesen dobálta volna, de azt én nem támogattam. 🙂
Vasárnap pedig megvolt mazsi születése óta az egyik legkihívásokkaltelibb napunk. Nos a gyerekvédő rácsok csak most csütörtökön érkeztek meg, így egy deszka lap volt betéve a konyhaajtóba Mazsivisszatartó elemként. Nos ebből Macitvisszatartó elem lett, ugyanis az én szerelmem átesett rajta. Ami önmagában nem lett volna gond, ha nincs ott az etetőszék, az ajtó és az asztal, amikbe össze vissza zúzhatja magát. Nos, Mivel mi is épp ott álltunk, így gyorsan csak elkaptam Alízt, hogy Ő ne kapjon a sodródásból, amitől Ő üvöltött, és alig bírtam lenyugtatni, úgy, hogy Maci kb 10 percig nem tudott megmozdulni. Szóval az egyik barátnőm megmentett és azonnal ugrott Mazsira vigyázni, míg mi a Szent János traumájának vendégszeretetét élveztük. (Ezt egyébként egyszer javaslom kipróbálni nézőként, egy évre elég sztorit szedtem össze unalmas percekre.) És igen, pár óra elteltével már nagyon jót tudtunk nevetni a dolgon 🙂 Hölgyeknek nem kell bemutatnom, férfiak – elnézést – , de tükör: Nevettünk, amíg rá nem jöttem, hogy ez azt jelenti, hogy Maci pár napig nem mozdul itthonról, így két gyerekre vigyázok 🙂
Alíznak bővül a játszótér. Mivel roppant jófej gyerekek és még kedvesebb szüleik járnak játszótérre, és elüldöznek minket a hintától elkezdtünk kreatívkodni, hogy egy ekkora gyerek mivel tud még játszani. és kiderült, hogy a miniatürizált rugós libikókára emlékeztető dolgokon már stabilan tud ülni és nagyon élvezi, ahogy a lábát lökdösve rugózik alatta 🙂
A hét csúcspontja, csütörtökön elkezdett mászni. Nah, jó, csak pár lépést, de magától mászott. Persze, ettől függetlenül inkább áll, már fél órákat gond nélkül, és a kiságy meg a járóka mentén lépeget akár egy métert is. És bármennyire is izgulok és aggódok, hogy jajj, elesik, nagyon ügyes, nagyon szépen megtanult pospira lejönni. Nagyon büszke vagyok rá 🙂
legyen szép hétvégétek!