Sziasztok,
remélem, jól telt ez a kissé szeles hetetek.
Nekünk nagyon jó volt. Úgy néz ki, hogy csak panaszkodnom kellet a múlt heti levelemben egy kicsit, ugyanis péntek óta mindent megeszik megint és olyan étvággyal, ahogy régen, szóval véget ért a hisztis evős rész egyelőre. Nem , nem vagyok naiv, lesz még ennél rosszabb is :).
De ehhez tartozik egy hatalmas dicsekvésünk, miszerint együtt reggelizünk. Nekem ez nagyon sarokpont, hogy a család együtt reggelizzen, és most végre elkezdhettem bevezetni neki a szilárd reggelit, így etetőszékben eszik együtt velünk. Persze az én tányéromon lévő falatok, amik tenném hozzá pont ugyanazok, mint az előtte levő, sokkal finomabbak. Egyik reggel kikapta a szelet kalácsot a tányéromról és tolta befelé. Igaz, alig fért el a kezében, a szájába meg csak az egyik csücskét tudta betolni, de rendkívül boldog volt, hogy nem falatkákat eszik, hanem Ő harapja le, ami kell neki, mind a 3,5 fogával. Mondjuk, annyi nagy könnyebbség van, hogy Alíz, ha ébred, akkor nem kell kivenni a kiságyból, hanem néhány percig, negyed órát jól elvan ébredezve, ami pont elég a reggeli elkészítéséhez.
Egyik reggel is felébredt, én készítettem neki a reggelit, majd mentem, hogy „Jó reggelt!”, ő háttal ül, megfordult, és a korábban ajándékba kapott plüss virág volt a kezében, amit odanyújtott nekem! Teljesen elvarázsolódtam!!!!!!
A kukucs játék továbbfejlődött a héten, mert rájött, hogy nem kell elbújnia, hanem elég a szemét letakarnia. Ebben viszont még van hova fejlődnie, ugyanis nem mindig takarja le mindkét szemét, széttárja a kezeit és várja a nevetést vagy a tapsot, és értetlenül néz, hogy én most miért nem értem, hogy Ő mit akar :), szóval én kérek elnézést esete forog fenn.
Egyre többet mászik, egyre ügyesebben. A gyógytornász is azt mondta, hogy igazából csak a hangulat miatt menjünk vissza még egyszer, de már az első alkalom után elkezdett szabályosan mászni, szóval minden rendben van vele mozgás ügyileg. Jógán azt hittem, hogy végre abbahagyja a kúszást és mászni fog, tekintve, hogy a két pasi körülötte mászott, de Ő kijátszotta őket. Kúszva ugyanis el tudta tőlük hordani a kis mancsában a játékokat, míg a fiúk csak néztek nagy szemekkel :). Mazsi persze rebegtette közben a szempilláit, hogy Ő nem érti mi a bajuk. A jógaoktató rögtön mondta, hogy elképesztően nőcis ez a viselkedés. Jeleztem, hogy szükséges is lesz rá, mert amilyen akaratos valamivel meg kell majd fognia a pasikat. (Természetesen Maci szerint erre nem lesz szüksége mondjuk 30 éves koráig, de azt hiszem ebben nem lesz igaza :D)
És az én kis drágám járt a Műegyetemen. A barátnőm nem tudott jönni, és mivel már marha mobilisek vagyunk, így mi utaztunk hozzá az egyetemre. Szóval a kiscsaj nagyon élvezte a nagy épületeket és a sok embert. Én meg nosztalgikus hangulatba kerültem, hogy újra ott vagyok és elfelejtettem lefotózni első egyetemi pillanatait :(. Szóval megbeszéltük a barátnőmmel meg Macival, hogy egy hét múlva megint megyünk , készítünk képeket a közlekedéstani tanszéken meg Macién is, és azt mondjuk majd neki, hogy az volt az első alkalom :).
Legyen napsütéses hétvégétek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: