Könyvezünk

 

remélem jó hetetek volt.

 

A frontok bizony kicsit megváltoztatták a napjainkat. Ismét bejött egy reggeli alvás, és szerdán volt a mélypont, amikor is 1,5 órát aludt vissza reggel. Ezzel semmi gond nem is lett volna, vidáman ébredt. Mentem készíteni egy fényképet Macinak, hogy bizony Alíz végre felébredt, mikor ránézek, csak annyit láttam, hogy ül török ülésben, ringatja magát előre hátra és 1,5 óra (hangsúlyozom 1,5 óra alvás) után képes volt ülve visszaaludni és persze azonnal eldőlni oldalra. Ugyan elkaptam, de azt meg zavarásként érzékelte és megvetően nézett rám, hogy felébresztettem 🙂

 

Az étkezési szokásokban is új állapot állt be, miszerint balhé van,ha nem ugyanazt eszi, amit mi. Egyik nap erre nem figyeltem, neki piros kajája volt, nekem meg fehér. Szóval kezdődött a reklamáció, hogy ez így bizony nem lesz jó, de nem tudtam meggyőzni, hogy nem neki való a teljeskiőrlésű tortilla, de nem ment át az üzenet. Csak úgy volt hajlandó enni, hogy egy falat innen , egy falat onnan. majd ugyanezen nap délutánján megláttam sötét jövőmet, miszerint Apa és Lánya bizony a hátam mögött fognak nasizni. Hazaértünk a délutáni sétából és egyszer csak nagy sírást hallok a szobából. Kiderült, hogy a hétvégi torta maradékát becsempészték és együtt megették, viszont túl hamar fogyott el, és ezt Mazsi sérelmezte. De én támogató anyuka vagyok és mondtam, hogy az Apja adta az első falatokat, beszélje meg vele, hová tűnt a nasi 🙂

 

A hétvégén ünnepeltük Maci szülinapját. Ami ugye csak 1,5 héttel van Alízé előtt. Nos, lementünk az étterembe, ami nagyon jó volt és Alíz nagyon élvezte azt a 1,5 órát, főleg, hogy mindenki kajájából tudott nyúlni, és ezzel kitöltötte a rendelkezésre álló teret a pocijában. Majd jött a torta. Nos, ez egy kisebb torta volt, barna marcipánnal, zöld levelekkel és közös megállapodás alapján 30 után mindenki csak 1 gyertyát kap. Ki okolhatná a pincéreket, hogy betették Halász Judit Boldog Szülinapot zenéjét és a gyertyát meggyújtva letették a sütit Alíz elé, majd Boldog szülinapot kívántak neki. Mivel Maci épp Alíz mellett ült, gondoltuk jobb hallgatni arról, hogy bizony ez még nem a kiscsajé. Aki ezzel szintén nem volt tisztában,ezért két kézzel kapott a süti után és akarta magára rántani 🙂

 

Alíz túl van élete első könyvfesztiválján, ugyanis Maci meglepett, hogy menjünk ki és korlátlanul vásárolhatok. Már a pénztárnál megjegyezték, hogy bizony, Ő lesz idén a legfiatalabb látogató :), bár én láttam hasonló méretekkel bírókat még. És meg kell dicsérnem a kiscsajt, ugyanis 2 órán keresztül nagyon jól tűrte a rengeteg embert és a számára még nem annyira izgalmas kiadványok nézegetését. Nah, jó, egy órát ebből aludt, de ez nem von le az érdemeiből egy csöppet sem. A könyvfeszt végeredményét igyekszem senkivel nem megosztani, ugyanis brutál összegeket emészt fel, de szereztem egy aláírást, habár szinte soha nem dedikáltatok, de most nem bírtam ki. Ugyanis megláttam Marék Veronikát, egy kb 80 éves néni, aki a Boribon könyveket készítette, és Alíz első könyve egy ilyen volt. Szóval mentem az írónőhöz, aki egy pillanatig meglepődött, hogy a kislányunk első könyve közlekedési járműves volt, de utána megvilágosítottam szülői hátterét és így már nevetett, hogy vicces szülők vagyunk ám, és dedikálta a kiscsajnak. Ami neki egyenlőre azt jelenti, hogy ezt a könyvét bukta, mert eltettem neki, de remélem később értékelni fogja 🙂

 

legyen szép hétvégétek!