Igen, ez a hét jelszava, hogy bizony bölcsis lett a csöppség. És én annyira, de végtelenül büszke vagyok rá. Már első nap bementünk és azonnal otthagyott és ment játszani a többiekkel. Persze ezt a játékot a kisasszony úgy képzelte, hogy Ő adogatja a nagy fiúknak az építő elemeket mutatja, hogy mit hova szeretne, és azok meg rakosgatják sorba. Nos, és ez tényleg így van. Mindenki az Ő kívánságait lesi, cserébe szempilla rebesgetés van ezerrel 🙂
Persze a nagyok nem igazán értik hogyan is lehet olyan kicsi, hogy ne tudjon járni, de lassan kezdenek túllendülni ezen és megszokni, hogy egyszer csak egy törpeterrorista elmászik a lábuk alatt. Hihetelen, hogy mennyire figyelnek rá és mennyire értik, hogy egy sokkal kisebb van a közösségbe. Mazsi pedig mennyre élvezi, hogy nagyok veszik örül és bevonják a játékba. Szóval első nap 1,5 órát voltunk ott , másnap pedig 3 órát. Aztán már én nem voltam ott és csütörtökre eljutottuk a másfél óra önálló léthez. És nem is sírt.
Bement Mónival, a Bölcsi vezetővel, és csak akkor könnyezett, mikor a nagyok lerohanták, hogy összepuszizzák, de egyébként szeme sem rebbent. Csak játszott, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire alkalmazkodó.
A kommunikációja pedig már ennyi idő alatt is hatalmasat fejlődött. Egyik este beszélgettünk és kérdeztem tőle, hogy szeret-e bölcsibe járni, amire igen volt a válasz. Majd kérdeztem, hogy akar-e holnap is menni, mondta, hogy igen. Mondta, hogy oké, de én nem leszek bent, el fogok jönni, mire közölte, hogy nem 🙂
De persze nem csak bölcsis élmények jutottak a hétre. A hétvégén ugyanis megkóstolta a fagyit a
leányzó. Maci már remegett az izgalomtól, hogy igen, az ő kislánya biztos ugyanolyan fagyi függő lesz, mint Ő és végre lesz partnere a téli fagyizásban. Nos, tévedett, ebben az egy dologban rám hasonlít. Megkóstolt egy falatot és közölte, hogy kenjük a hajunkra, neki ez nem kell 😀
Az eheti új játékok pedig a fésű és a papucs. Maci vett neki egy rózsaszín fésűt, mai nagyon bejött neki, egyszer megmutattuk hogyan működik, és azóta önállóan fésülködik, gyakorlatilag többet, mint én. De még a körmét is úgy sikerült levágnom, hogy egyik kezébe adtam a fésűt és addig a másikon levágtam a körmöket. A másik pedig a papucs. Egy órát képes azzal tölteni, hogy leveszi a papucsom majd visszateszi, soha nem keveri melyiket melyikre, de ha megmozdulok, akkor háború van és hogy képzelek ennyi önállóságot…
Az evéssel pedig továbbra sincsenek gondok. Csütörtökön a parkban ülve odajött egy másik egy éves kislány, és miután Mazsi már megkóstolta a frissen vett vaja s kiflit, rozsos zsömit, képesek voltak egy órán keresztül köles golyót és babakekszet nassolni. Majd ma bölcsiben nem evett almát és húst, nem ivott, de egy tál galuskát bizony betolt 🙂 – hiába, én nem szeretem a húst, Maci csak a tésztát szereti, volt kitől örökölni. Az mi büszkeségünk.
És a hét poénja: Egyik nap a parkban ültünk a kiscsajjal, mikor egy 3 éves kisfiú odajött és a labdáját nyújtotta Mazsinak. Aki ezért nagyon hálás volt, hiszen jégvarázsos labda volt és elkezdett cukiskodni nevetgélni meg minden, ami egy ekkora kislányból kifér. Odajött a kissrác nagyon kedves anyukája a másik kilenc hónapos kisfiával és elkezdtünk beszélgetni. Majd a srác egy perc múlva komolyan odajött, megkocogtatta az anyja vállát és közölte: „Anya, ez a kisbaba sokkal cukibb, mint a Zsombi, nekem jobban tetszene!” – nos, ezt bírd ki nevetés nélkül 😀
Szép hétvégét 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: