Bölcsi : otthon – 7:3

Sziasztok,

Le vagyok maradva egy héttel, de ilyen többet nem fordul elő, csak hirtelen jött a munka, a szemfogak, a láz és így esélytelen volt megírni a heti Alízt 🙂

Szóval hogy is teltek a hetek. A kis szívem elkezdte úgy igazán a bölcsit, ami 2 napig tartott, ugyanis szerda reggel 38,5s lázzal ébredt. Szóval én maradtam itthon, és próbáltam rájönni, hogy mi baja, de  a lázon kívül semmi. Sajnos a korábbi sok gyógyszerezés miatt a lázcsillapítók nem sokat segítettek, mert elkezdett hozzászokni, de egyébként semmi baja nem volt. Vittem orvoshoz, nah, nem emiatt, hanem mert nem írt fel lázgörcsre görcsoldót, de gondoltam, akkor megmutatom neki a kiscsajt. Erre kiakadt, hogy ezzel nem kéne elvinnem, valami vírus lesz, vagy nem, ha 5 nap múlva is lázas, akkor menjek. Nos, még két napig volt hőemelkedéses és után elmúlt, szóval 3 nap volt ráébredni, hogy jönnek a szemfogai és egyszerre durrant be mind a 4, de csak 1,5 bújt ki végül.

De így lett ismét 2 apás nap, amit nem tudom melyikük élvezett jobban. Szóval játék kacagás volt nekik 2 napon keresztül, miközben mi sík idegek voltunk, hogy nehogy megint lázgörcs legyen belőle. De kis hősünknek semmi baja nem esett, csak lett egy szemfoga, meg egy fél és az alsó kettő is nagyon meg van dagadva, szóval alakul a vámpír lét.

A fogak még annyit okoztak, hogy most volt 2-3 olyan nap, amikor gyakorlatilag semmit sem aludtunk. Szegénykém csukott szemmel ordított, annyira fájt a fogacskája, de ez idő volt, míg megértettük. ezért kapott dentinoxot, de abban lidokain van,így visszafogtuk és kapott Dologélt. Azzal meg nagyon beégetett minket a bölcsibe, ugyanis, elővette a bölcsi vezetője, hogy adjon neki, mikor már nagyon szenvedett, és Mazsi meg elkezdett mosolyogni, ugrálni és örömködni. Nos, el is könyvelték, hogy mi ezt rendszeresen adjuk neki és szedáljuk a gyereket és …. Én , mint nagy gyógyszer ellenes… Mire kiderült, hogy reggel hiszti volt, mikor Maci vitte a bölcsibe és ezt adta a kezébe, hogy legyen mivel játszania és csak emiatt nevetett annyira, mikor újra megszerezte J

És külön dicséret illeti a kiscsajt, ugyanis most már ismét egész nap cumi nélkül van bent a bölcsibe és emiatt nagyon büszke vagyok rá, sőt hazafelé úton sem kell neki feltétlenül. Szóval nagyon ügyes, és elképesztően fejlett.

A szociális érzéke is sokat fejlődött. Egyik nap nem voltak nagyok a játszótéren, mert itt valami nagyon furán működik, és 6 után nem engedik le a gyerekeket még ebben a hőségben sem. Nos, ezért engedtem, hogy a csúszda mögötti labirintusba játsszon egy kicsit. Nah, jó, az igazat megvallva láttam, hogy Nándit, aki csak 10 hónapos beengedi az anyukája és ezért gondoltam én is lehetek bátor. Nos, felment játszott, rém büszke volt magára, hogy bizony a magasba is helyt áll és a végén megölelte és megpuszilta Nándit. Én meg olyan büszke voltam rá, hogy a szüleivel ellentétbe Ő még képes kapcsolatot teremteni idegenekkel!

A meleg és a hőségriadó viszont kikészíti. Ha kint vagyunk vele a melegbe, akkor lekókad és összeesik, amint beérünk azonnal virgonc lesz, de odakint nem akar megmozdulni. Azt hiszem, Ő várja a legjobban a lehűlést. Bár végre sikerült rávenni a napközbeni a zuhanyra és úgy néz ki, végre megértette a lényegét és tetszik neki.

A felnőttek viszont kidőltek. Maci nyitva hagyta az ablakot, így mindketten betegek vagyunk, többek között egyikünknek sincs hangja. Ez okozza, hogy Alíz minden rosszaságot megcsinál (Pl.: harisnyáim kipakolása és önmagán való többszörös feltekersée), mert tudja, hogy úgysem tudunk rászólni. Persze pár óra után ráébredt, hogy így mesélni sem tudunk és így már nem tekintette áldásnak ezt a létet. Szóval teret nyert a youtube. De szerencsére 3-4 dal után kisebb hisztivel ugyan, de leválasztható róla.

És Ő is foci lázban ég. Ahányszor lát egy-egy részletet a meccsekből, akkor rohan a szobájába, hozza a foci labdát. Nem, nem a foci mintás rongylabdát, hanem az igazi focilabdát és dobálja össze vissza, és annyira boldog ettől, hogy azt szavakba sem lehet foglalni. Mi meg mindig megállapítjuk, hogy bizony olyan nagy és nőies, hogy azt mi sem akarjuk elhinni, pedig minden nap látjuk fejlődni.