Mikor is kelünk? 07.16-07.22

Szóval a szemgyulladás, ahogy jött úgy ment is, de ez nem tette könnyebbé a hétvégét, mikor reggeltől estig zuhogott az eső. Hiába dobtam be minden játékot, vetettem be a legjobb dalokat, meséket mondókákat, semmi nem volt jó már vasárnap este felé :). Szóval így a hétvége vége igen csak szenvedős lett és én ezek után igazából úgy éreztem, hogy visszamegyek pihenni a munkahelyemre.

Hétfőn persze úgy döntött, hogy reggel 5kor elég volt az alvásból, ami felnőtt viszonylatba akárhogy nézem is, roppant mód korán van és kevés alvásnak felel meg. De sebaj így megfelelő mennyiségű idő jut reggelente rendetlenkedésre, mese olvasásra és mellékesen reggelire. Bár azt nem gondoltam volna, hogy ezután ¾ 6-kor kell majd reggelit varázsolnom, amikor még a nevemet sem tudom megmondani.

Fura lét ez a dolgozói anya állapot. Az ember igyekszik mindenhol megfelelni, de ez többé kevésbé nem sikerül :). vannak azonban vicces pillanatok, mikro pl a táskád tele van pelussal meg kekszekkel és mindezt egy megbeszélés közepén konstatálod úgy, hogy elkéstél és mindenki látja a táskád tartalmát. És persze ott a másik oldal, mikor hétfőnként megjövök munkából, Mac És Mazsi a homokozóban vannak és én kiskösztümben, tűsarkúmat a homokozó szélén letéve berohanok hozzájuk az anyukák meg megvetően néznek… 🙂

Mióta kinyílt előtte a világ akadnak gondjaink. Ilyen például, hogy ki azaz elmebeteg , aki az első tapasztalatok után el mer menni úgy a játszótér mellett, hogy nem az a végcélja a sétának. Biztos nem én, ez elég volt egyszer. Szóval, ha zöldségeshez kell menni, akkor bizony a magasabb és rosszabb hátsólépcsőt vesszük igénybe és hátul sattyogunk el, hogy nehogy meglássa a többi gyereket J Bezzeg más játszóterek mellett elmehetünk, csak a miénknél van hiszti. Nah, meg a visszaúton, mikor is megvetően néz rám, hogy „De azt ígérted, hogy játszunk is”.

Persze a játszótér sem egyszerű dolog, még ha a bandázó anyukákat ki is veszem a képből. Egyik este minden játékot végig jártunk, de sehol nem akart maradni egy percnél többet, még azon sem, ahol egy nagyon helyes 2 éves ölelgette meg simogatta a buksiját. És nekem majd egy óra volt, hogy rájöjjek, hogy bizony, csak a popsiját cipelteti ide oda.

Sajnos fürdőszobai baleseteket is magunk mögött tudhatunk ám. Mazsi rászokott, hogy ha fürdünk, bejön elhúzza a függönyt és ott nevetgél. Ez kukucsból indult, csak aztán rájött, hogy nagyon vicces, mikor ráfröccsen a víz és azon nagyobbat lehet kacagni, amin persze mi is nevetünk és így egy öngerjesztő folyamat lett. Egyetlen nehézség, hogy bizony ha nem az arcára esik éppen a víz, akkor a csempére, amin pedig könnyen megcsúszik, mint ezt a minapi ábra mutatta. Az volt a szerencséje, hogy a fürdőszoba szőnyegre esett, így nem verte be a buksiját, csak mi ijedtünk meg nagyon. Aztán meg Ő, maikor az apja büntiből hely hiányába a kiságyába dobta be, hogy most akkor ott marad. De azóta megtanultam víztakarékosan fürdeni, és csak akkor kinyitni a vizet, ha le kell mosnom magam, a többi esetben elzárom és így nem lesz tócsa. Hát igen, hol a gyerek, hol a szülő fejlődik 😀

De akkor a végére még egy játszótéri történet, hiszen tele vagyok ilyenekkel és ez tényleg nagyon fájt! Szóval hintáztunk és volt mellettünk egy pár, de már Mazsi is hülyén nézett rájuk, olyan furák voltak, és a 3-4 éves kislányuk. Anyuka olyan félidős terhes kb. Mondja apuka a hintázó gyereknek, hogy most meglök  a kutya, a cica, a… – eddig vicces volt. Majd jött a brokkoli, a répa és a kelkáposzta, szintén meglökni a gyereket. Majd a nagypapa, aki kijött a kórházból, hogy meglökje, de jajj, vissza is kell mennie, mert elfáradt. Majd a pasi odament a nőhöz, a hasához ért, hogy most kiveszi a kistesót, hogy Ő is meglökje a nagytesót, majd betette a saját hasába a kistesót, hogy most ott is jó helyen lesz, addig nem anya cipeli. Nah, ettől kibuktam és azonnal elvittem onnan Mazsit, mert nem akartam, hogy megrontsák.