Igeeen, nyaraltunk. vagy valami olyasminek adtuk elő a dolgot. Kicsit lassan ment az indulás, mert a kisasszony igen csak sokat hisztizett, gondoltam én ezt akkor, hogy megint anya mánia tört ki és csak hisztizik egy kicsit. Sajnos pont alvás után indultunk, így az autóban az egy órás út alatt kénytelen voltam kajával lekenyerezni, illetve a nagypapa jelenlétével, ami szinte mindenre gyógyszer tud lenni. De egész jól bírta, mióta kilát az ablakon, azóta egy kicsit könnyebb az utazás, de azért nem drasztikusan.
Az első igazi nyaralós nap nagyon jól telt. Családi ebéd címszó alatt mindenki kajájába belevett és mindenki elől elevett mindet, majd persze bealudt. A strand viszont nagyon jó hideg volt, nagyon fújt a szél, így a csobbanás elmaradt. éreztem, hogy kicsit fáradt és hisztis, de nem gondoltunk semmi rosszra. Tévedtünk. Éjszakára megérkezett a láz, és a sírás. Csak a kezembe volt hajlandó aludni és működött a magasság figyelő is, így csak ülő helyzetig mehettem le, alatta érzékelte, hogy valami rossz van folyamatban és azonnal felébredt. Én sokat haladtam a könyvemmel,d e ez nem nyugtatta érzékeny lelkemet, miszerint nem alszik a gyerek és én sem. 4kor megtörtem, befektettem az ágyunkba és folyton simítva aludtunk kb 3 órát. Így első nap felmerült bennem, hogy jöjjünk haza és inkább menjünk dolgozni J És igen, sorok között látszik, hogy köztünk aludt, de csak 1 éjszaka, szóval ez még azt gondolom nem probléma, amikor jobban lett, már nem akart bebújni közénk 🙂
Két nap tartott aláz és a sírás, meg persze csak anyu karjaiban pihenés, ami egyszerre felemelő és imádom érezni, hogy kellek neki és a kezeimben pilleg, de ugyanakkor nagyon fárasztó is, és harmadik napra nagyon csúnyán néztem ki, és hisztis is voltam. De doki látta, megint hólyagos torok és bedurrant az ínye, de persze fogacska nem jött ki. De 2 nap után, mintha misem történt volna, csak a kúpozás emléke maradt meg sírós pelenkacserék képében. J – meg persze nekem lett a harmadik napra olyan karizomlázam, hogy gyógyszereznem kellet magam, de annyira féltettem, hogy ez nem is érdekelt.
De utána bevettük a Balatont. Első nap csak a kezembe jött bele. Ez nagy próba volt nekem is, hiszen nagyon fáztam és víziszonyos vagyok,d e amíg a kezembe volt, ezt nem érezhette, szóval bátran meneteltem előre és ő kacagott vityogott. Másnapra pedig teljesült Maci nagy álma és bizony vízicsirke lett. Másfél órát lubickolt a vízben, hol úszógumiban, hol a kezünkbe és kacagott össze vissza, én pedig annyira büszke voltam rájuk, hogy bizony, két vízicsirkém is van 🙂 Közben megismerkedett a vonat nevű hatalmas és izgalmas dologgal, ami ámulatba ejtette, majd értelmet nyert a kedvenc dalának egy sora (Én vagyok a kettő, e hattyú nyak megdöbbentő…) hiszen élőben látott hattyúkat, amikbe azonnal beleszeretett.
A játszótér sajnos itt sem volt mentes buta anyukáktól, de ez nem von le a dolog értékéből, miszerint Mazsi nagyon jól érezte magát és haverkodott a többi gyerekkel, ami 15 hónaposan azt gondolom igen csak nagy eredmény, és ez roppant büszkévé tesz minket.
A láz utáni szokásos mindnet összeeszek állapot ismét nem maradt el, az egyéni rekordja tízóraira két vitatigris, egy alma fél banán és gabonapép.
Sajnos a rossz idő minket is elkapott, így 2 napot be voltunk szorulva a szállásra, de ez nem volt gond, egyre jobban élvezi a benti játékokat is, és mivel már a kezünket fogva sétál, így élvezte, hogy fel alá rohangálhat. Sztem mi felnőttek sokkal rosszabbul viseltük a bezártságot.
Utolsó előtti nap elmentünk állatsimogatóba, mert ahhoz pont jó volt a idő. Nos, Mazsola úgy érezte, hogy Maci válla éppen megfelelő hely arra, hogy ő ezt a programrészt bizony átaludja 🙂 Majd mikor már épp kifelé tartottunk meggondolta magát, felébredt és kezdhettük előröl 🙂 nagypapája legnagyobb örömére bizony őt az emlősök hidegen hagyták, bezzeg a madarak. Tőlük azonnal csillogott a szeme, pedig a alba még meg is kapta a kisujját, de ő akkor is visszafordult és csodálta őket. attól tartok nem tengeri malacunk lesz, hanem papagájuk. 🙂 De hát ennek a galambász vérnek egyszer ki kellett ütköznie valamelyik családtagon.
Szombaton még belefért egy kis hajókázás. Hihetetlen, hogy egy éves létére mennyire élvezte a szelet, a vizet a hullámokat. Mosolygott végig, eszegetett közben és kacagott nagyokat, meg persze szemmel bolondította az összes többi utast 🙂
És az új találmánya, felfedezte, hogy van egy királyi trónja. Nos ez odáig fajult, hogy eltelt úgy akár 1 óra, hogy ő ki nem szállt volna belőle, csak onnan irányított a felnőtteket, hogy ki mit hozzon neki, ki mit adjon a kezébe. 🙂 A labdát dobálta mindenkinek belőle, majd elvárta, hogy az ölébe visszategyük, hogy ő ismét eldobhassa valakinek 🙂 De ügyességét is bemutatta rajta, hiszen most már nem csak az ágyról tud popsival lejönni, hanem bizony erről is, szóval igazából készségfejlesztő, hogy uralkodik rajtunk
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: