Az első igazi nyaralós nap nagyon jól telt. Családi ebéd címszó alatt mindenki kajájába belevett és mindenki elől elevett mindet, majd persze bealudt. A strand viszont nagyon jó hideg volt, nagyon fújt a szél, így a csobbanás elmaradt. éreztem, hogy kicsit fáradt és hisztis, de nem gondoltunk semmi rosszra. Tévedtünk. Éjszakára megérkezett a láz, és a sírás. Csak a kezembe volt hajlandó aludni és működött a magasság figyelő is, így csak ülő helyzetig mehettem le, alatta érzékelte, hogy valami rossz van folyamatban és azonnal felébredt. Én sokat haladtam a könyvemmel,d e ez nem nyugtatta érzékeny lelkemet, miszerint nem alszik a gyerek és én sem. 4kor megtörtem, befektettem az ágyunkba és folyton simítva aludtunk kb 3 órát. Így első nap felmerült bennem, hogy jöjjünk haza és inkább menjünk dolgozni J És igen, sorok között látszik, hogy köztünk aludt, de csak 1 éjszaka, szóval ez még azt gondolom nem probléma, amikor jobban lett, már nem akart bebújni közénk 🙂
De utána bevettük a Balatont. Első nap csak a kezembe jött bele. Ez nagy próba volt nekem is, hiszen nagyon fáztam és víziszonyos vagyok,d e amíg a kezembe volt, ezt nem érezhette, szóval bátran meneteltem előre és ő kacagott vityogott. Másnapra pedig teljesült Maci nagy álma és bizony vízicsirke lett. Másfél órát lubickolt a vízben, hol úszógumiban, hol a kezünkbe és kacagott össze vissza, én pedig annyira büszke voltam rájuk, hogy bizony, két vízicsirkém is van 🙂 Közben megismerkedett a vonat nevű hatalmas és izgalmas dologgal, ami ámulatba ejtette, majd értelmet nyert a kedvenc dalának egy sora (Én vagyok a kettő, e hattyú nyak megdöbbentő…) hiszen élőben látott hattyúkat, amikbe azonnal beleszeretett.
A játszótér sajnos itt sem volt mentes buta anyukáktól, de ez nem von le a dolog értékéből, miszerint Mazsi nagyon jól érezte magát és haverkodott a többi gyerekkel, ami 15 hónaposan azt gondolom igen csak nagy eredmény, és ez roppant büszkévé tesz minket.
A láz utáni szokásos mindnet összeeszek állapot ismét nem maradt el, az egyéni rekordja tízóraira két vitatigris, egy alma fél banán és gabonapép.
Sajnos a rossz idő minket is elkapott, így 2 napot be voltunk szorulva a szállásra, de ez nem volt gond, egyre jobban élvezi a benti játékokat is, és mivel már a kezünket fogva sétál, így élvezte, hogy fel alá rohangálhat. Sztem mi felnőttek sokkal rosszabbul viseltük a bezártságot.
Utolsó előtti nap elmentünk állatsimogatóba, mert ahhoz pont jó volt a idő. Nos, Mazsola úgy érezte, hogy Maci válla éppen megfelelő hely arra, hogy ő ezt a programrészt bizony átaludja 🙂 Majd mikor már épp kifelé tartottunk meggondolta magát, felébredt és kezdhettük előröl 🙂 nagypapája legnagyobb örömére bizony őt az emlősök hidegen hagyták, bezzeg a madarak. Tőlük azonnal csillogott a szeme, pedig a alba még meg is kapta a kisujját, de ő akkor is visszafordult és csodálta őket. attól tartok nem tengeri malacunk lesz, hanem papagájuk. 🙂 De hát ennek a galambász vérnek egyszer ki kellett ütköznie valamelyik családtagon.
És az új találmánya, felfedezte, hogy van egy királyi trónja. Nos ez odáig fajult, hogy eltelt úgy akár 1 óra, hogy ő ki nem szállt volna belőle, csak onnan irányított a felnőtteket, hogy ki mit hozzon neki, ki mit adjon a kezébe. 🙂 A labdát dobálta mindenkinek belőle, majd elvárta, hogy az ölébe visszategyük, hogy ő ismét eldobhassa valakinek 🙂 De ügyességét is bemutatta rajta, hiszen most már nem csak az ágyról tud popsival lejönni, hanem bizony erről is, szóval igazából készségfejlesztő, hogy uralkodik rajtunk
