A hét elején kijutott nekünk az esőből, de a kiscsaj nagyon élvezte. neki ott a bubi , ami alá berejtőzhet, hol érdekli őt, hogy az őt tologató felnőttek közben szétáznak és csak néznek nagy szemekkel, hogy milyen jó is lenne, ha valaki tolná a popsinkat, miközben csak nézelődünk.
A hét második fele azonban nagyon kellemes volt, főleg időjárást tekintve. Minden nap megtehettük, hogy kimegyünk a parkba és éppen elsajátított új tudását, a járást teszteljük. Nos ebből leginkább az lesz, hogy az ujjamat fogva sétál fel alá, majd elfáradt, fel kell vegyem, felcipelni a Bikás domb tetejére, hogy körbenézzen, majd mikor megkísérlem betenni a kocsiba, akkor hiszti van megközelítőleg 10 percen keresztül, amíg vagy haza nem érünk, vagy Maci le nem kenyerezi egy kis keksszel 🙂
Még nincs kiscipője, hiszen csak épp elkezdett járni, ezért nagyon vicces, ahogy az emberek nagy szemekkel néznek ránk, miszerint megengedjük, hogy mezítláb rohangáljon a gyerek a park füvén. persze mi megmondjuk neki, hogy csak a füvön, de lebeszélhetetlen, hogy megismerje a beton textúráját. Ennek következménye, hogy hangosan kacag, mert annyira élvezi, hogy változik a talpa alatt a talaj. persze, csak próbálja meg valaki elmagyarázni neki, hogy ott emberek közlekednek és nem mindenki hozzá igazítja az életét. De semmi gond, leleményes szülők, ezt is megoldják, vagyis, labdát rugdosnak a gyerek előtt, és ezzel tartják irányba. Igen, itt még nagyobb a felhördülés, hogy hogyan is bánunk a mi szemünk fényével 🙂
Mivel a sétálásban könnyen kifáradt, elkerülhetetlen, hogy leüljön. De mire? A fű az mégsem ó, hiszen azon járunk. A pléd az olyan átlagos lenne, ha arra ülne. A nagyok a bölcsibe folyton pattognak egy-egy labdán, nah ez jó lesz. és láss csodát, egy labdát mindig tud az ember magával vinni, és bármikor rá tud ülni.
És megvolt az első igazi kerti partija a barátnőimnél, ahol így összesen 3 pár és 3 gyerek verődött össze, és nagyon büszke voltam rá, mert nagyon szépen vette az akadályokat. Még azt is, hogy bizony csak fél9kor indultunk vissza, bár azt hiszem ebből csak annyit érzékelt, hogy nem kellett fürdenie. és mivel mindenki kételkedett benne, hogy Ő sokat eszik, vacsora címszó alatt 5 darab kisebb virslit benyomott. Többet evett, mint én, és nézte a lehetőségeket, hogy kitől lehet még valami kaját szerezni 🙂
Csak széljegyzetként a margóra: mióta jár sokkal hamarabb kidől. gyakorlatilag álmosan hozom haza a bölcsiből és 8kor teljesen paff. 🙂
ui.: lányos zavaromban kimaradt, hogy volt 15 hónapos kontrolon, kicsit megcsúszva ugyan. A súly:9700 gramm – tízórai után, szóval ez csalás, a magasság 79 cm, és mindenben szuper 🙂 Néhány dologban előrébb is jár, mint kellene. Zöld jelet kaptunk a bilire szoktatáshoz, de ezt egyenlőre még toljuk, hiszen szülői felkészültség is kell hozzá! Megvolt az első szuri felkarba, és döccenő nélkül vette az akadályt. valójában a szuri után kezdett el sírni, mert úgy gondolta, hogy ott éppen ideje kétségbe esni 🙂 – egy hős, és nagyon büszkék vagyunk rá!
