Igen, igen, ez egy teljesen új pozíció, amit célom szabadalmaztatni 🙂
Kell hozzá egy fogzó gyerek és még minimum kettő hasonló korú, akik sírásra könnyen rávehetőek, és egy nagyobb, aki meg értetlenül néz 🙂
Szóval mentünk jógázni. Alíz egész nap nyafi volt, jön a foga megközelítőleg 2 hónapja, legalábbis én ezzel magyarázok minden értelmes emberi aggyal megmagyarázhatatlan hisztit 🙂 Elvittem előbb sétálni, hátha alszik egyet ezen a kellemes őszi napon és nem lesz annyira hisztis, na de ez nagyon naiv volt a részemről. Elaludt ugyan, de csak az utolsó 10 percben, nem akartam felébreszteni, de mintha megérezte volna, hogy a stúdió közelében vagyunk és azonnal kipattant a szeme. Ez még nem is lett volna gond, de fogalmazzunk úgy, hogy nem mosolyogva ébredt.
Ekkor meglátta Marcit, akivel nem találkozott egy hónapja, szóval már az is meglepő, hogy megismerte, bár lehet, hogy csak a piros pulóvere tetszett neki 🙂 De a lényeg a lényeg, elkezdett mosolyogni. Bementünk a terembe és jött az örök szerelem Beni. Aki azonnal odakúszott és Alíz már formában is volt. Közös erővel legyőzték Beni zokniját és megfelelő mértékben összenyálazták. Kemény munka volt és igazi csapat teljesítmény 🙂
A jógaoktató belépett ránézett a kiscsajra, majd megkérdezte, hogy jön a foga? Elgondolkodtam, hogy ennyire rosszul nézhetek ki, hogy látszik, hogy nem alszunk, vagy mi a fenéből tudja, majd bevillant az isteni szikra, hogy három gyereke van, ránézésre meg tudja állapítani 🙂 Szóval beismertem, hogy nem tudom, de remélem, mert ha nem, akkor nagy baj van 😀
Innentől kezdve Alíz úgy képzelte a jógát, hogy végig a karomba lesz. Esetleg, ha valaki nem járatos a normál emberi jógában, akkor segítek, ez nem kivitelezhető a fejfordításokon kívül már pozíciókban 😀 A jógaoktató átvette, hogy majd ő ringatja… Persze, csak Alíz nem így gondolt és mint tudjuk a vendégnek mindig igaza van. Így 20 perc gyötrelem után úgy döntöttem, hogy kijövök, hátha a hűvös folyósón lenyugszik.
Lenyugodott, amíg vissza nem mentünk, és akkor indult elölről. Pedig már minden játékot bevetettünk, amik közben nevetett , majd gyorsan átcsapott sírásba. És persze a másik két kicsi ezt megirigyelte, így az óra fele azzal telt, hogy próbáltuk lenyugtatni őket. Három gyerek sírása 20 négyzetméteren az azért kemény, én meg fülig vörösödtem, hogy “sorry, az én hibám…”
A relaxációnál hozzám bújt és én csak arra tudtam gondolni, hogy “Atyaég, mennyire imádom ezt a kiscsajt!”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: